Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Művészettörténet - Szabó Tamás: Joó mester legjelesebb alkotása - Zsótér Andor portréja. Új adatok tükrében a Joó família és a barokk kori rajzok adományozója
Szabó Tamás joó Ferenc legjelesebb alkotása Előkerült Joó bécsi tanulmányainak utolsó (1843) időszakából egy díszes akadémiai irat. (11. kép) (A dokumentum a múzeum irodalomtörténeti osztálya gyűjteményének leltározatlan lapjai között bújt meg.) A bécsi hivatalos hazautazási engedélyt Anton Petter (1781-1858) festő-direktor 1843 nyarán állította ki a növendék útlevele mellé, a monarchia igazgatási hatóságának előírása alapján. — Petter klasszicista jellegű nagyméretű képein történelmi, mitológiai témákat dolgozott fel, a Meleagrosz halála című művével választották be a bécsi akadémia vezető tagjai közé. A festészeti és szobrászati iskolát 1829-től 1850-ig vezette. Petternek a szegedi növendék részére kiállított igazgatói okmányát az akadémia domborpecsétes, osztrák címerrel díszített feliratos - K.K. Academische Maler und Bildhauer Schule (Császári Királyi Akadémiai Festő- és Szobrásziskola) - szárazbélyegzője hitelesíti: „Tekintetes császári és királyi rendőrségi főigazgatás részére A császári és királyi képzőművészeti akadémia festészeti osztályának igazgatása részéről engedélyt adunk, hogy Joó Ferenc, magyarországi születésű növendék két hónapra Szegedre utazhasson. Bécs, 1843. augusztus 17. Anton Petter sk. igazgató."46 1843 őszén Joó Ferenc a téli akadémiai kurzusra még visszatért a birodalmi fővárosba. Nem ismerjük az okát, de téves adaton alapul az a Czimer Károly leírásából elterjedt állítás, hogy Joó Ferenc bécsi tanulmányainak megszakítása az atyjának időközbeni halála miatt történt volna. (Az apja 1836-ban hunyt el.) „A gondtalan időknek gyászeset vetett véget: szülei váratlanul elhaltak, Joó hazautazott az örökséget átvenni. A fáma szerint a lerongyolódott festőnövendék valósággal megszökött Bécsből. Kontóra ruhát, cipőt a források elérhetőségéért és gondos fordításukért, 2014. október. 46 A festőnövendék Hazautazási igazolása. Az irat a szerző kérésére nyilvántartási számot kapott a rendezetlen Csongor-dosszié anyagában, 2015 — MFM, Irodalomtörténeti gyűjt., ltsz.: 2015.33.3. csináltatott, és éjnek idején mondott búcsút a császárvárosnak” (Apró 1980, 7). A bizonyára valós elemeket is tartalmazó leíráshoz a forrásmegjelölés sajnos hiányzik. Mint egyértelműen kiderül a felsővárosi Szent György-templom halotti anyakönyvéből, „Jóó István, Kormányos Ágnes hites férje" 1836. szeptember 6-án, 53 éves korában „minden szükséges szentségekkel ellátva" elhalálozott.47 Téves szintén az a föltételezés, hogy Joó Ferenc bécsi tanulmányaihoz három éven át a Zsótér család anyagi támogatására lett volna szükség. (Az állítás a família egyik visszaemlékező hölgytagjától, Zsótér Ilonától származik.) Özvegy Joó Istvánné ugyanis két ház, több kapáló és szőlő tulajdonosaként fenntartotta a férje után örökölt tiszai hajómalmát is, melyek az özvegytől hivatalosan követelt adóterhek ellenére is, a családnak biztos megélhetést biztosított.48 49 Szintén igazolás nélküli az a föltevés, hogy Joó Ferenc Bécs után, a bajorországi útja során beiratkozott volna a müncheni akadémiára (Szelesi 1975, 30). A Joó-önarckép A bécsi akadémiai évek kezdetén Joó Ferenc festőnövendék 1840/1841-ben tükörből megfestette Önarcképét. (12. kép) A máig fennmaradt tenyérnyi nagyságú, csonkított vászonképet utólag papírkartonra ragasztották, és a lap aljára rövid leírást jegyeztek. Sejthető, hogy eredetileg nem a dedikáló határozta meg a festményt önportréként; ám kikövetkeztethető, ő még úgy tudta, a művész 1825-ben látta meg a napvilágot: „Joó Ferenc, Szeged szülöttje egyetlen arcképe 1840-ben tükörből vette le magát 15 [19] éves korában, mint deák és mint akadémikus festő halt meg 1880-ban Szegeden."44 — A részleteiben is 47 SztGyt halotti anyakv.: 1836,279. 48 CsML, tan. iratok: IV. А. ЮОЗ.а: 1843:3922/1934. sz.; 1844:3295. sz.; 1845:1757/3310 sz.; 1845:4153/2223. sz. határozat. 49 Joó Ferenc: Önarckép, 1841/43. Olaj, vászon, kartonra ragasztva, 12x10 cm. MFM, Képzőművészeti gyűjtemény, 247
