Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Régészet - Olgyay János - Szebenyi Tamás: Római ólommázas kerámia Üllő 5-9. és Ecser 7. lelőhelyeken
Római ólommázas kerámia Üllő 5-9. és Ecser 7. lelőhelyeken Olgyay János (MFM) Szebenyi Tamás (SZTE ВТК Régészeti Tanszék) Az alföldi szarmata Barbaricum és a környező római provinciák kereskedelmi kapcsolatairól a késő szarmata korban igen kevés információ áll a kutatás rendelkezésére, hiszen az egyéb provinciális eredetű leletanyag mellett puszta darabszámai jogán a legnagyobb régészeti forrásbázist biztosító importált kerámiaanyag mennyisége а IV. századra drasztikusan lecsökken. A korábbi időszakokban a szarmatákhoz került római edények meghatározó részét alkotó birodalmi eredetű import (terra sigillata, amphora) behozatala megszűnik, a barbár lakosság római kerámia iránti igényeit így ismét a határtartományok áruja hivatott kielégíteni.1 Ilyen körülmények között, a tárgyalt lelettípuson belül a késő római provinciális kerámiagyártás egyik legjellegzetesebb típusát képviselő ólommázas edények jelentik a szervezett barbár-római gazdasági kapcsolatok egyik legkomolyabb bizonyítékát a IV. században. Jelen tanulmányunkban egyrészt az anyagcsoport barbaricumi katalógusát kívánjuk gazdagítani az Üllő 5-9. és Ecser 7. lelőhelyeken előkerült edények bemutatásával,2 másrészt az újonnan azonosított edényformák lehetőséget biztosítanak számunkra a korábbi kérdések átértékelésére, illetve újabbak felvetésére. 1 A szarmata-római kereskedelmi kapcsolatokról a késő szarmata korban lásd bővebben: Vaday 1998,126. 2 Tanulmányunk elején szeretnénk köszönetét mondani Kulcsár Valériának, aki ásatásvezetőként rendelkezésünkre bocsátotta a lelőhelyek ólommázas kerámiaanyagát és tanácsaival segítette a leletanyag feldolgozását. A leletek személyes megtekintése során nyújtott technikai segítséget köszönjük Patay Róbertnek. A lektorálás folyamata során tett észrevételeket köszönjük Masek Zsófiának! A vizsgált lelőhelyek Üllő 5-9. lelőhely az МО-ás autópálya és a 4-es számú főút csomópontjában helyezkedik el.3 A 2001 és 2005 között kivitelezett feltárás során közel 400000 m2-nyi felületet nyitottak meg, amelyen 8750 régészeti objektumot azonosítottak.4 A római korhoz sorolható jelenségek meghatározó része a többfázisú szarmata településhez tartozott, amely a feltárt terület D-i részén létesülhetett a III. század folyamán, majd a IV. században a terület nagy részét lefedő fazekasteleppé nőhette ki magát. A feltárt 48 edényégető kemencében talált nagy mennyiségű műhelyhulladék alapján a település fő profilja a gyorskorongolt, szemcsés soványítású házi kerámia gyártása lehetett (Kulcsár-Mérai 2011, 63; Istvánovits-Kulcsár-Mérai 2011, Tab. 1.). Megtelepedéssel egészen az V. századig lehet számolni, a település felhagyásának horizontját a telepobjektumokba ásott hun kori sírok jelölhetik ki. A település mellett térülteileg három vagy négy csoportba rendeződő 108 temetkezés a IV. századra datálható (Batizi et AL 2006, 42-48; Kulcsár-Mérai 2011, 62-67; Istvánovits-Kulcsár-Mérai 2011,339-348). Az előzetes jelentésen túl a lelőhely objektumainak és leletanyagának számos aspektusáról született publikáció.5 A2004és2006 között feltárt Ecser 3 Üllő 5. és Üllő 9. lelőhelyek együttesen alkotják a későbbiekben tárgyalt nagy kiterjedésű fazekastelepet, az ásatási helyszíneket csupán egy vízjárás választja el egymástól (Batizi et al 2006, 42-43). 4 A vizsgált felület a terepbejárások alapján becsült terület egyharmadát érintette csupán (Batizi et al 2006,42). 5 Alelőhelyrőlmegjelentközleményekrövidösszefoglalását 23
