Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Művészettörténet - Nátyi Róbert: "Kíváncsi vagyok, mikor és hol lesz nekem még oly szép és jó az életem, mint most volt ez az év itten,!" Buday György római időszaka
„Kíváncsi vagyok, mikor és hol lesz nekem még oly szép és jó az életem, mint most volt ez az év itten?!" Buday György római időszaka Nátyi Róbert Buday György (1907-1990) grafikusművész életének rövid, de meghatározó periódusa volt római ösztöndíjas időszaka. Ez a pályaszakasz a magyarországi évek zárását, illetve az angliai évtizedek nyitányát jelentette. Az 1936-os év végétől az 1937-es esztendő őszéig tartó korszak fehér foltnak számít életművében, hiszen eddig a kutatás kevés figyelmet szentelt neki. Jóformán csak azt a tényt rögzítette, hogy ekkor készült Tamási Áron Ábel trilógiájának tizenöt fametszetből álló illusztrációs sorozata, illetve az Ortutay Gyulával közösen jegyzett kötetnek, a Bátorligeti meséknek színes fametszetei.1 A Tamási kötetet kísérő képek még az előző - a Boldogasszony búcsúját induló - évek alatt kiérlelődött stílusban készültek, a Bátorligeti mesék viszont jelentős változást jeleznek művészetében. A római iskolával foglalkozó művészettörténeti irodalom sem fordított kellő figyelmet az Urbsban töltött szakaszra, a kutatók voltaképpen nem számoltak ottani működésével. P. Szűcs Julianna a témáról írt monográfiájában sem a szövegben nem ismerteti munkásságát, illetve egyetlen reprodukcióval sem szerepel, mindösszesen a függelékben közölt ösztöndíjasok listáján kapott helyet a művész neve (P. Szűcs 1987,123). Pedig a Collegium Hungaricum kurátorának, az iskola spiritus rectorának Gerevich 1 Tamási Áron: Ábel. Három rész egy kötetben. Ábel a rengetegben. Ábel az országban. Ábel Amerikában. A bekötési táblát Fenyves Sándor tervezte, a szöveget Buday György tizenöt fametszete díszíti. Révai, Budapest, 1937.; Ortutay Gyula (szerk.j: Bátorligeti mesék. Színes fametszetekkel díszítette Buday György. Hungária Könyvek 4., Hungária Nyomda, 1937. Tibornak2 (1882-1954) külön elképzelései is voltak Buday val kapcsolatban. A jeles művészettörténész, nagyhatású kultúrpolitikus nemcsak kapcsolatrendszerének kiépítésében segédkezett, hanem Buday korábbi grafikai munkássága alapján a monumentális műfajok, a freskófestés irányába igyekezett terelni őt. A művész apjához, Buday Árpád (1879-1937) régészprofesszorhoz írt egyik levelében kivonatolja Gerevich hozzá intézett korábbi levelének néhány gondolatát és tanácsát. Ebből érdemes idéznünk: „... Felhívja figyelmemet néhány római modern művészre, pontos címüket és használati utasítást is közöl, kéri, hogy adjam át üdvözletét /jó barátai/ s vigyek mutatót munkáimból. PL: jó haszonnal lehet a régi nagy mesterekkel és műemlékekkel szemtől szembe némán elbeszélgetni és főképp kettőt lehet tőlük a mai művésznek tanulnia: nagyvonalúságot, a nehéz érzések és élmények fölé emelkedést s a nagy szent komolyságot a - munkában s méltóságot a formában. A művészet ma amúgy is a monumentális felé halad. Ép Ön is megmutatta, hogy ez nem függ szükségkép a mérettől... Mégis javallanám, ha nagyobb méretű feladatokkal is foglalkoznék, s gondolok elsősorban a freskóra, aminek tömör formanyelve rokon az Ön művészetével... Ajánlanám, hogy lépjen összeköttetésbe az Akadémián Ferazzival, s járjon be iskolájába. Igen komoly, elmélyülő művész, a legjobb most a római Akadémián. Ajánlom továbbá, hogy keresse fel Severinit/cím/ és beszélgessen vele. A komoly modern törekvéseknek, ma ott első vezére, teoretikus is, kitűnő író, -hogy művészileg ki, azt 2 Gerevich szerepéről az Akadémia történetében Vö. UjvÁry 2008,195-223. 223
