Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Köszöntők, megemlékezések
Szűcs Judit Bárkányi Ildikó köszöntése hatvanadik születésnapján szolgálja a hon megismerését, a hozzá ragaszkodást. Ebben - elődje, Juhász Antal után - méltó utód a szövetség tagjaként. Vajdasági kapcsolatairól, kinti munkájáról bizonyára - adandó alkalommal, egy szakmai önéletrajzban - beszámol. Rendszeresen kijár, tájékozott az ottani néprajzi, múzeumi ügyekről. Ez összefügg azzal is, hogy a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke hallgatói múzeumi gyakorlatát vezeti. így többek között a Vajdaságból itt tanuló hallgatókat is megismeri, felkészíti őket erre a munkára. (2012-ben együtt Szabadkán járva, két volt diákja kiállítás bemutatóját hallva, tapasztalhattam személyesen, milyen tisztelettel fogadják, és számolnak be neki munkájukról.) 2010-ben történt közös erdélyi kirándulásunk alkalmával derült ki számomra, hogy pontosan számon tartja a valamikori Nagy Magyarország e részének nyári táncos-énekes-kézműves rendezvényei helyét, idejét és egyéb ismérveit. Kérésemre, nekem, alkalmi idegenvezetőnek segítve, hirtelen, fejből idézte a vonatkozó adatokat. Milyen szerencse, hogy nők is választják a néprajzos pályát! így személyükben a nem fő témának számító, de a paraszti, népi kultúra teljességéhez tartozó kérdéseknek is vannak kutatói. Ildikó is ilyen témák, például a gyermekjátékok, a viselet, a papírvirágok készítése feldolgozását választotta. Részt vett a Juhász Antal vezette, kiskunsági puszták betelepülése téma kutatásában. Phd dolgozatát Az apátfalvi viselet változása a 20. század második felében címen írta meg. Kötetként megjelenése várható. írásai szakmai értékelését, a vele azonos területeken dolgozókra bízom. Jelen sorok megírására 32 éves főként múzeumi és szerkesztői kérdésekben megnyilvánuló szakmai és ettől nem független baráti kapcsolatunk ad alapot. Az említett, Szegedhez közeli falu tanulmánykötete szerzőgárdája 1997-ben Juhász Antal vezetésével alakult ki, idővel Bárkányi Ildikó szerkesztésében, változó szerzőkkel 2015-ben jelent meg. Szerzőként a férfiviselet bemutatását vállalta. (A női viseletről T. Knotik Márta írt.) Ebben a két vállalásában is az elődök tiszteletteljes követését, munkájuk folytatását láthatjuk. Osztályvezetőként, a munkatársak fokozatos csökkenésével, talán a megyei szervezet megszűnésével is, majd a tudományos igazgatóhelyettesi beosztással is a szakmai kötetek, évkönyvek szerkesztése folyamatos, állandó munkáját jelentették. A kutatás, írás háttérbe szorult. Hogy szerkesztőként mennyire számít, egy tavaly nyári beszélgetés közben tapasztalhattam meg. Buday György születésének 110. évfordulója tiszteletére rendezett tanácskozáson kérdeztem meg az egyik külsős előadótól, megjelenik-e az előadások szövege kötetben. Azt a választ kaptam, hogy ha Bárkányi Ildikó pályázik, akkor igen... Ildikó! Bízom benne, hogy egyre több időd lesz írni is. Ha máskor nem, nyugdíjas korodban. Nemcsak kedves kutatási témáidból, hanem akár még muzeológusi munkádról is írnál az utódok hasznára. Ez utóbbiban még ki is rajzolódhat a 20-21. század fordulója, szegedi (részben megyei) múzeumi életének, gyakorlati, szakmai munkájának több szakasza. Emlékszel ezekre az 1980-as évben idősebb kollégáktól hallott, a múzeumi gondokat kifejező szókapcsolatokra, mint tűzoltó munka, szűkös anyagi lehetőségek, a tárgyi és anyagi lehetőségek szűkössége? Az ünnepelt első kiállítását kedves - a Csongrád megye népművészete kötetben megírt - témájáról, a népi játékszerekről rendezte 1987-ben. A kiállítást öt helyen fogadták. Ez a témára „kiéhezettség" mellett igényes rendezői munkájának is köszönhető lehetett. Társakkal különböző témájú időszaki kiállítások sorát rendezte. Biztosan mindegyiket olyan alaposan, visszafogott lelkesedéssel, együttműködőén, szakmailag igényesen készítette, mint az 1991-ben együtt rendezett„Terülj, terülj, asztalkám..." címűt. (Ennél tapasztalhattam közvetlenül rendezői stílusát, és tanulhattam is tőle.) Időszaki kiállításainak „csúcsa” a 2017. áprilisában megnyílt a „Páratlanok - A szegedi papucs története" című kiállítás. Hosszú évek gyűjtőmunkája, korábbi, a papucsot népszerűsítő rendezvények után, remek technikai rendezésben került a látogatók elé. Tanúja, résztvevője voltam, ahogy a megnyitóra, lassan, méltóságteljesen, mint misére vonultak az emberek, szakmabeliek és egyszerű szegedi polgárok, hogy jelen legyenek ezen az igényes műsorral ünnepélyessé tett megnyitón. A téma 16
