Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Köszöntők, megemlékezések
Fodor István Kürti Béla 70 éves régészként helyezkedett el - többnyire olyan kis vidéki múzeumokba került, ahol ő volt az egyetlen régész, és semmiféle feladatot nem háríthatott át másra. Béla ugyan régészekkel jól ellátott helyre, a Móra Ferenc Múzeumba került, mégis mentett bronzkori, vaskori és népvándorlás kori leleteket is, s azokat többnyire fel is dolgozta, igen színvonalasan. Az ő munkássága is jól példázza, hogy lehet a szükségből erényt is kovácsolni. Az általános képzés ugyanis szélesebb látókört biztosított a hallgatóknak. A szőkébb területre való korai szakosodás ugyan szükséges, de azt is látnunk kell, hogy az erősen behatárolt horizont nem ritkán látászavarokhoz vezet. Sokáig hű maradt egykori mentora szaktudományához, a finnugrisztikához és a magyar őstörténethez is. Tagja lett a Szegedi Őstörténeti Munkaközösségnek (SzÖM), ahol igencsak bonyolult és felelősségteljes feladatot kapott: össze kellett állítania - az átmeneti kőkortól kezdődően - a finnugorság őstörténetével kapcsolatba hozható régészeti műveltségek listáját, összefoglalni azok legfontosabb jellemzőit, elterjedését és időrendjét, továbbá rajzos táblákon bemutatni jellegzetes tárgytípusaikat. Ez bizony nem kezdő szakemberre szabott feladat, de Béla sikeresen megoldotta. Az 1976-77-ben megjelent Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba 1. és II. kötetében megjelent nagyszabású dolgozata még ma is használható. Tizenöt éven át részt vett a Nemzetközi Finnugor Kongresszusokon, elsőként az eddigi legsikeresebben, az 1975-ös budapesti IV. kongresszuson, ahol még csak hallgató volt, maga nem tartott előadást. Az 1980-as sziktivkári (ez Zürjénföld fővárosa, amelyet László Gyula könnyebbségből csak Szívtitkárnak nevezett] seregszemlén már sokak érdeklődésére számot tartó előadást mutatott be az algyői honfoglalás kori temető belső tagolásáról. 1990-ben Debrecenben a honfoglalók női viseletét elemezte, sajnálatos, hogy a kötetben nem közölték le a bemutatott illusztrációkat. Ekkor már érett szakemberré vált, számos jelentős művet alkotott. Ez utóbbiak közül kiemelkedik a Szeged története első kötetében megjelent összefoglaló munkája a szegedi nagytáj avar és honfoglalás kori régészeti emlékanyagáról és településtörténetéről. (1984-ben az avar kori településtörténetből doktorált.] Itt láthatjuk a legtelj esebb közleményt kétségkívül legsikeresebb ásatásáról, a 83 honfoglalás kori sírt tartalmazó algyői temetőről. A korábban megjelent előzetes közleménytől (ld. MFMÉ 1978-79/1] eltérően, itt kitűnő illusztrációkat láthat az olvasó, remek ásatási részletrajzokkal. Ez az 1973-tól 1976-ig tartó feltárás akkoriban nagy figyelmet keltett honfoglalás koros szakembereink körében. Nem csoda, hiszen egy remekül és teljesen feltárt, jól dokumentált temetővel gazdagodott X. századi emlékanyagunk, amelyekben máig szűkölködik e fontos történeti korszak kutatása. Az algyői ásatás azonban korántsem csak tudományos eredményei miatt nevezetes. Jó példája ugyanis a mai ipari jellegű gépi feltárásokat megelőző „hőskor” terepmunkáinak. Algyőn sárga agyag alkotta az altalajt, amelyik nyáron köztudomásúan sziklakeménnyé szárad. Béla barátunk ezért elhatározta, hogy nem a nyári hőségben fog követ törni, hanem késő ősszel és kara tavasszal tesz kísérletet a sírok kibontására. Egyszer egy különösen cudar téli időjárásban látogattuk meg az ásatást Trogmayer Ottóval. Esett a hó, hideg volt, csak a metsző szél okozott némi változatosságot. Az ásatásra aznap egyetlen munkás se ment ki, egyedül az ásatásvezető fagyoskodott a szellős sátor alatt és tisztogatta az éppen soron lévő csontvázat. Hát, ilyenek voltak azok a régi szép ásatások... Kürti Bélának nem csak az ásatásait lenne nehéz hiánytalanul számba venni, hanem azokat a kiállításokat is, amelyeket rendezett, vagy amelyek felállításában részt vállalt. Itt csak a külföldi kiállításokat sorolom elő Moszkvában, Frankfurtban, Nürnbergben, Párizsban és Bécsben, ahol a rendezési munkálatok mellett, természetesen, a katalógus egyik szerzője is volt egyben. Akkor még nálunk kiállításainkat még nem kísérték olyan, nyugaton már rég bevezetett nagy kiállítási katalógusok, ahol a tudományos tárgyleírások mellett a korszakról írott remek összegző tanulmányok is elősegítették az igényes látogatók művelődését. Különösen nagy tudományos karriert futott be a Germanisches Nationalmuseum által 1987-ben kiadott Germanen, Hunnen und Awaren. Schätze 10
