Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Néprajz
Mód László Mert művész a gölöncsér." A szentesi kerámiaközpont a 19-20. században 23-26-ot. Kihangsúlyozták ugyanakkor azt is, hogy a kerámiaközpont élénk kapcsolatokat tartott fenn Mezőtúrral és a szomszédos Hódmezővásárhellyel egyaránt. Kresz Mária szerint Szentesre a Badár Balázs-féle műfazekasság gyakorolt élénk hatást, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy néhány korsós a 19. század végén mázatlan díszvázákat kezdett égetni. A szentesi edények közül főleg a mázatlanul hagyott, de mázzal írott kantákat emelte ki, amelyeket zöld és sárga csík, illetve hullámvonal díszített (KRESZ 1990, 370-376; 1991,47). Az utóbbi években a Dél-Alföld és azon belül Szentes agyagművességével Füvessy Anikó foglalkozott behatóan, aki 1994 és 1997 között számos köz- és magángyűjtemény kerámiaanyagát tekintette át. Nyomon tudta követni az egyes korszakok vásárlóközönségét, a divatos edénytípusokat, azok változó színét és díszítményeit. Szentes bemutatása kapcsán leszögezte, hogy a központ elsősorban fekete termékeiről ismert, ám mázas kerámiát is készítettek a városban (Füvessy 2000,153). A Szulovszky János szerkesztésében 2005-ben megjelent, A magyar kézművesipar története című kötetben Vida Gabriella azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy Szentesen maradt fenn változatlan formában legtovább a hódoltságkori, teljesen feketére égetett korsók készítésének gyakorlata. A helyi agyagiparosok által gyártott mázatlan használati edényeknek általában volt redukciós égetésű fekete és vörös változata is. Megítélése szerint egyetlen típusú terméken alkalmaztak mázat, mégpedig a mázfolyásos kantán, melynek külsejét zöld és sárga mázcsíkokkal és hullámvonalakkal díszítették (Vida 2005,345). A kutatómunka első eredményeinek összegzésére a 2006-ban megjelent tanulmányomban tettem kísérletet, amelyben a 19. századból fennmaradt, a témára vonatkozó levéltári források elemzését próbáltam elvégezni (Mód 2006, 177-182). A 2009. október 4-én a Koszta József Múzeumban megnyílt időszaki kiállításhoz kapcsolódóan összeállított elektronikus kiállítási katalógus8 az intézmény által őrzött és magántulajdonban fellelhető műtárgyak segítségével követte nyomon a szentesi feketekerámia átalakulásának 8 A katalógus elérhető a www.szentesinfo.hu honlapon keresztül, ahol a kiállított műtárgyakról készített fényképek is megtalálhatók. folyamatát, miközben bemutatta a kézművesek munkásságát, és az általuk készített edénytípusokat is (Mód 2009c). Ugyanebben az évben két újabb kiadvány, a Velünk élő örökség. Kézművesek a Szentesi Kistérségben, valamint a Szentesi fazekaskönyv látott napvilágot, amelyek behatóan foglalkoztak e sajátos kézműves technika történetével és jellemvonásaival is (Mód 2009a, 2009b). A Szentesi Múzeum Füzetei sorozat 5. kötete egyetlen kézműves, Bese László életútjának elemzését vállalta fel, akinek a munkásságát próbálta elhelyezni a szentesi feketekerámia történetében (Mód 2010). Csupor István Az Alföld népi kerámiaművészete című, 2011-ben megjelent munkájában megemlékezett a szentesi központról is, amely megítélése szerint a kutatás részéről sokkal több figyelmet érdemelne (Csupor 2011, 28). Az anyaggyűjtés módszerei A téma iránti érdeklődés tulajdonképpen a levéltári kutatások eredményeként bontakozott ki, hiszen Szentes város tanácsülési jegyzőkönyveinek módszeres áttekintése során olyan forrásokat sikerült feltárni, amelyek a helyi korsósok egykori mindennapjaiba engednek betekintést. Mivel az agyagiparosok a 19. század utolsó évtizedeiben a Szentesi Ipartestület keretei között tevékenykedtek, ezért megkerülhetetlennek tűnt a szervezet iratanyagának tanulmányozása. A közgyűlési jegyzőkönyvek mellett fontos szempontnak számított a különböző kimutatások, szerződések és lajstromok elemzése, amelyeknek a segítségével nyomon követhettük az iparosok számának időbeli változását, ugyanakkor kirajzolódhattak előttü nk társadalmi kapcsolataik és az edénykészítéshez kötődő tudás átadásának folyamata is.9 * IX. Nem várt eredményeket hozott a helyi sajtótermékek vizsgálata, mivel hasábjaikon az 1890 és az 1970 közötti időszakban több alkalommal láttak napvilágot olyan írások, amelyek egy-egy iparos 9 MNL CsML SzL Szentesi Ipartestület iratai, (a továbbiakban: Szli.) Iparosok nyilvántartási kartonjai IX. 205.297. d.; Kimutatás önálló iparosokról 1923-1933. IX. 205. 298 d.; Mesternyilvántartás 1903-1922. 250 k.; Tanonclajstrom 1884-1947. 214-220 k.; Tanoncszerződések 1887-1947 221-227. d. 289 ■
