Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Tömörkény István (1866–1917) örökében
Apró Ferenc Egy s más a Barlanglakokról külső jele az a tizenhat kihívás, amellyel a szerzőt a lámpák elé kényszerítették" (Juhász 1941,60). Schöpflin Aladár, a Nyugat kritikusa a folyóirat február 1-jei számában a Tandarit játszó Pethest látta a legjobbnak: „Már belépésekor is megdöbbent maszkja, mozgása parasztos, jellemző voltával, s aztán is alig néhány szavas szerepének minden szavát belegyökerezteti a drámába!” (Nyugat 1913. febr. 1.) Az elismerések legértékesebbje, legsúlyo- sabbja Móricz Zsigmond szájából és tollából való. Ezt írta Tömörkényről: „Egyszer találkoztam vele, a Nemzeti Színház színpadján. Kerestem, siettem hozzá, hogy kezet foghassak a derék, áldott íróval, aki épp abban a percenetben feledhetetlen gyönyörűséget okozott egyetlen kis színdarabjával, a Barlanglakokkal... Ott állott a magas, sovány, kicsit horgas fejű szőke ember... és sírt. A szívembe markolt ez a pillanat, úgy megöleltem, bátyámat, jó embert, jó fiút [...] a pusztai hangok úgy a szívébe mentek [...]: most az egyszer hallotta élőszóval kimondva, amit leírt” (Móricz 1917). A szegedi teátrum sem késlekedett sokat, a következő hónapban, február 28-án, pénteken bemutatta a darabot. A szereplőgárda: Csiky László [Tandari), Csáder Irén (Tandariné), Virányi Sándor [Sándor), Gyöngyössy Teréz [Róza], Mihó László [Biczók), Heltai Jenő (erdőmester), Kohári Pál [dudás). A rendezés az igazgató, Almássy Endre munkája volt. A Délmagyarország március 1-jei száma ezt írta: „Tömörkény István szívvel-lé- lekkel költő, apró novellái, tárcái valóságos költemények prózában, derűs, hasonlíthatat- lan elégiák [...]. Ez a csöndes líra először vet lobot a Barlanglakokban. A lélek ritmusa egyre erősbödik, hullámokat újráz, ívekbe lendül, és [...] megszületik a dráma, amelyet már nem hárfán mond el a költő, hanem zenekarra írja.” (Délmagyarország 1913. márc. 1.) A beszámoló szerint a szerzőt (mintegy) húszszor tapsolta ki a közönség a függöny elé! Figyelmet érdemelnek Fehér Árpád (1884- 1944?) szerkesztő elragadtatott sorai a Szegedi Napló március 1-jei számában: „Itt élnek előttem az alakjaid, a nagy szíved forróságát érzem, a nagy hited az ég felé emel, a lelkem érzi a költészeted illatát, a szívem az igazságaid lángoló tüzét. Tömörkény István, te nagyszerű ember, te, az én isteni Istenemtől megáldott ember, ne haragudj reám, hogy illetlek áradozó szóval. Tömörkény, tele vagyok aggódással, hogy értenek-e engem az emberek, hogy hiszik-e, és te hiszed-e az őszinteségemet. De nem írhatok ma rólad másképp. Hinned kell, és hinniük kell az embereknek: megérdemled. hogy velem együtt tiszteljenek és szeressenek!” (Szegedi Napló 1913. márc. 1.) A bemutató után száz terítékes bankett volt a Kass Szállóban: a Napló március 1-jei száma a sok pohárköszöntőből Móráét emelte ki, melyet gálánsán T ömörkénynére mondott, továbbá az ünnepelt szerző - humorral szivárványozott - köszönő szavait. A Barlanglakok diadalmenete nem állt meg a két színház deszkáin: 1916-ban a Magyar Zsáner Filmvállalat filmet készített belőle, talán mondanom sem kell, hogy némát. A cég tulajdonos-igazgatója és főrendezője Damó Oszkár (1886-1927) volt, 1904 és 1908 között szegedi hírlapíró, Tömörkény kollégája. A film rendezője és a forgatókönyv írója Damó, az operatőr Zsitkovszky Béla volt. A rendező maga is íróember, a dúsan termő szegedi parasztnovella egyik művelője, két novelláskötetnek is a szerzője [Napsugárban, A tanyai földesúr). Két új szerep van a filmben: az öreg gazda (Szőke Lajos), és színre kerül - kisfiával együtt - az eddig csak emlegetett Vér Emer, Vér Verőn néven (Dukai Takács Ilona). Az Emer az Emerencia rövidítése volt. íme, a film szereplői a Napló 1916. március 11-i számából: Andorffy Béla [Tandari), Kornai Benő [Sándor), Lakos Vilma [Róza), Szarvasi Soma [erdőmester], Szőke Sándor [Gergő), Bátori Béla [dudás). A Tandarinét alakító színésznő nevét nem írta le sem a Mozihét, sem a Színházi Élet, így hát nem maradt fönn... A film vetítési jogát - Budapestet megelőzve - Szegeden a Híd utcai Uránia mozi szerezte meg, és öt napon, március 15-e és 19-e között napi háromszori előadásban (5,7 és 9 órakor) vetítette. A Szegedi Napló előzetese szerint az első napon az utolsó előadás előtt maga Tömörkény mond bevezetőt (Szegedi Napló 1916. márc. 11.) Aterv változott, mert a Híradó március 16-i beszámolója szerint Tömörkény beszédét Ortutay István 25
