Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Néprajz
Mód László Mert művész a gölöncsér.” A szentesi kerámiaközpont a 19-20. században Barbarának 1993-tól Bese László lépésről-lépésre adta át tudását és a szakma iránti szeretetét. A mázas edények gyártásával és a használati tárgyak formavilágával Hugyecz László ismertette meg. Mesteréhez hasonlóan ő sem csiszolja teljes mértékben az edények felületét, ezért lehetősége nyílik a díszítésre, ami a gyakorlatban különböző virágminták kialakítását jelenti. Munkájának elismeréseként megkapta a „Népművészet ifjú mestere” címet. Ikertestvére, Kádár Virág 1993- ban kezdett megismerkedni az agyagművességgel, amelynek fogásait Bese Lászlótól és Janó Tibortól sajátította el. Mázas és a feketekerámia készítésével is foglalkozik. A tanítványok közül feltétlenül szükséges említésttennünk a Kunszentmártonban tevékenykedő Mucsi Ferencről is, aki 2006-ban kezdett megismerkedni az agyagművességgel. Egy újsághirdetés nyomán jelentkezett a szentesi Jövőnkért Alapfokú Művészeti Oktatási Intézmény által szervezett tanfolyamra, ahol megismerkedhetett mesterével, Bese Lászlóval. 2008-ban szakmunkás vizsgáttetta békéscsabai Kézműves Szakiskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. Nemcsak feketekerámiával foglalkozik, hanem Bozsik Kálmán stílusvilágának megfelelően mázas díszedényeket is készít, de ha igény mutatkozik, akkor sütő- és főzőedényeket, sőt kályhacsempéket is gyárt. Kunszentmártonban lakóháza udvarán saját katlant épített, ahol kiégetheti kerámiáit. Bese László tanítványai szinte kivétel nélkül az agyagművesség különböző ágazatait gyakorolják, azaz mesterükkel ellentétben nemcsak redukciós eljárással égetett edények előállítására szakosodtak. Minden bizonnyal ebben az egyéni érdeklődés mellett az is szerepet játszhatott, hogy egy szélesebb választékkal többféle megrendelést elégíthetnek ki, sikeresebben értékesíthetik termékeiket.66 A különböző stílusirányzatok egyidej ű ötvözésére az egyik legjobb példát Mucsi Ferenc szolgáltatja, aki egyszerre követi a Bozsik Kálmán- féle díszedények, illetve a szentesi feketekerámia készítését. Tevékenysége ugyanakkor azt jelzi, 66 Nagy Vera is felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy kelendőbbnek minősülnek azok a termékek (ét-, teás- és kávéskészletek, fűszertartók stb.), amelyek bizonyos stílusú konyhákkal és étkezőkkel összhangba hozható- ak. Megítélése szerint ezeknek a kerámiáknak a körét kellene bővíteni, formavilágukat és díszítésmódjukat a mai kor igényeihez alakítani (Nagy 2011,159). hogy a korábban lokális keretek között gyakorolt kézműves technika kiléphet a szűkebb értelemben vett földrajzi határok közül, ahogyan erre Pardy István munkássága is kiváló példát szolgáltat. A jövőt tekintve tehát a „szentesi” jelző nem feltétlenül vonatkozhat kizárólagosan a helyben tevékenykedő iparos által előállított edényekre. Az elmúlt évtizedekben a város különböző oktatási intézményei által szervezett tanfolyamok ellenére (pl: Jövőnkért Művészeti Iskola) sem tekinthető megoldottnak az utánpótlás kérdése. Ez az 1960-as években Pardy István szentesi tevékenysége során is komoly problémát okozott, jóllehet rendszeresen tartott középiskolásoknak foglalkozásokat. Megítélésem szerint a legnagyobb problémát továbbra is a kereslet hiánya jelenti, ami e sajátos kézműves technika jövőjét jelentős mértékben veszélyezteti. Arról sem szabad ugyanakkor megfeledkeznünk, hogy a szentesi feketekerámia a helyi, a regionális és az országos kézműves vásárokról gyakorlatilag teljesen eltűnt. Felmerül tehát a kérdés, hogy a mai körülmények között milyen termékek lehetnének azok, amelyek iránt a vásárlóközönség részéről fokozottabb érdeklődés mutatkozhat? A turizmusba integrálható emlék- vagy ajándék- tárgyak, netán múzeumi műtárgyak másolatai? Kicsinyített díszkerámiák, amelyeket Bese László nagy mennyiségben készített? Esetleg valamelyik iparművész-tervező bevonásával új formavilág megalkotása jelenthet megoldást? Fontosnak tartom ugyanakkor egyfajta tudatos vásárlói magatartás kialakítását is, ami a mindennapi életünket át meg átszövő ajándékozási gyakorlatba szervesen beépülhetne, főként abban az esetben, ha a szentesi családok valamilyen helyi kézműves termékeket részesítenének előnyben. Mivel a város egyelőre nem tartozik a kiemelt turisztikai célpontok közé, ezért belátható időn belül abban sem reménykedhetünk, hogy a turizmus jelenthetné hosszú távon a megoldást. Összegzés A tanulmány azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a 19. század közepétől napjainkig terjedő időszakban megkísérelje elemezni a szentesi kerámiaközpont átalakulásának folyamatát. A több mint tíz esztendeje kisebb-nagyobb intenzitással folytatott 309
