Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Litauszki Zoltán Minek nevezzelek?" Egy gyakori tárgytípus középkori temetőinkből és kincsleleteinkből Végeredményben az eddig feltárt késő középkori templom körüli temetőkben a pecsétgyűrűk megnövekedett száma azt jelzi, hogy a gyűrűviselet az Árpád-korhoz képest még szélesebb körben terjedt el (Hlatky 1938, 59; Türk 2001, 383). A pecsétgyűrű anyaga, részei, készítéstechnikái és formai változásai A legtöbb gyűrű bronzból és ezüstből, ritkábban aranyból készült, de előfordul aranyozott ezüst, valamint elektron, réz, ón és ólom is (Litauszki 2012,45-46], A pecsétgyűrűknek három fontosabb része van. Ezekhez Balogh Jánosné Horváth Terézia néprajzi megnevezéseit11 is felhasználtam (1. kép): 1. gyűrűfej/pecsétlőfej/pecsétlőlap (a vésett díszítés helye); 2, karika/törzs/abroncs/ sín (a gyűrűfejhez csatlakozó rész); 3. szár/váll (a karika felső harmada, amely az öntött változat és a fejjé kiszélesedő lemezkarikás típus esetén díszített is lehetett). A gyűrűk kétféle módon készülhettek: lemezes és öntött technikával (1. kép 1-3). Szerkezeti szempontból Hatházi Gábor - a perkátai temető leletanyaga alapján - két típusba sorolta a lemezes technikával készülteket. Az egyik a fejjé kiszélesedő lemezkarikás, a másik a huzalkarikás típus. Az előbbinél a fej és karika egyben kikalapált, a lemezek végén összeforrasztott, a fej csak a karika kiszélesedő részét jelenti. A karika gyűrűfejhez csatlakozó része sokszor mindkét oldalt vésett (vonalas, geometrikus, növényi) mintával díszített. Ez a típus gyakorlatilag pántgyűrűnek is nevezhető. A huzalkarikás típusnál a vékony vagy vastag huzalkarika - néha széles, lapos lemezkarika/pántkarika - elkalapált végeit utólag forrasztották a kerek, vékony lemezes vagy öntött, vastagabb fejhez (Lovag 1974, 394; Uő 1975, 336; Uő 1980, 221; Parádi 1975, 149-150; Hatházi 2004, 91-92). A forrasztás nyomait reszeléssel tüntették el végül. Gyakran lehet látni a lemezes technikájú gyűrűk fejének közepén elhelyezkedő, kb. 0,5-2,5 mm 11 Balogh 1999,11,1. ábra átmérőjű kerek vagy ovális alakú bemélyedést, ami valószínűleg a körző nyoma, amivel kimérték a lemezes fejet (1. kép 4).12 A kutatók szerint a fejjé kiszélesedő lemezkarikás és a huzalkarikás gyűrűk alapformái Árpád-kori előzményekre nyúlnak vissza és együtt jelentkeznek már tatárjáráskori kincsleletekben is. Tehát egyidejű divatjuk a 13. század első felétől kimutatható (Parádi 1975,149-150; Lovag 1980, 221; Hatházi 2004, 92; Uő 2005b, 74). A jóval masszívabb és pecsétlésre alkalmasabb öntött példányok inkább a 14. század végén, de főleg a 15. századtól terjedtek el (Hatházi 2005b, 76). A 15. század első felében a stílus- változás még nem érintette a gyűrűk általános formai megoldásait, csak a részleteket, például azt, hogy szabályosabb és kidolgozottabb lett az ábrázolás. A század végére viszont a késő gótikus hagyomány motívumait kiszorították a reneszánsz elemek. Erősen függött a minta megformálása a pecsétlőlap alakjától, mely keskenyebb és oválisabb lett, illetve feltűnt a négyzetes alakú is (Hlatky 1938, 51, 61, 64- 66, 69; Türk 2001, 384). Problematika A dél-alföldi régió kutatása során a szerző 13 múzeum anyagát gyűjtötte össze és vizsgálta meg. Nem minden gyűrű volt telj ességében kutatható, hiszen a világháborúk alatt rengeteg elveszett vagy megsemmisült, sokszor csak a leírásuk maradt fenn. Az anyagok egy része feldolgozás alatt állt vagy áll, ezért nem nyílt mindig lehetőség a betekintésre. így az anyaggyűjtés nem minden esetben tekinthető teljesnek, de ezt később pótolni lehet és kell is. A három megyéből összesen 52 lelőhelyen volt gyűrű, melyből 38 ismert (73,08%) és 14 ismeretlen (26,92%) lelőhelyről származott. Összesen 177 Árpád- és késő középkori gyűrűt sikerült felgyűjteni, amelyből 87 db (49,15%) sírból, 15 db (8,48%) kincsleletből és 75 db (42,37%) szórványként került elő (Litauszki 2012, 45). Tehát a vizsgált anyagnak kicsivel több mint a fele sajnos nem sírból származik. A kincsleleteknél 12 12 Ezúton köszönöm Lovag Zsuzsa szíves szóbeli közlését. 73
