Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Kiss P. Attila - Keresztes Noémi Ninetta Harci ingem ki hasítja? Ki háborítja álmom? germán anyagi kultúrájában? A válasz egyértelmű nem, viszont a következőkben azt vizsgáljuk, hogy akkor mégis milyen célból és hogyan került néhány 6. századi asszony sírjába fegyver. Harcos nők, avagy fegy vermellék- letes női sírok a kora középkori Európában? Számos példa áll rendelkezésünkre az írott kútfők alapján arra a jelenségre, hogy a kora középkor folyamán a biológiai nemből adódó, valamint a hozzá kapcsolódó és a társadalom által elvárt szerepeket sok esetben elhagyják az egyes személyek (Gilchrist 1997, 43).2 Az ezekkel kapcsolatba hozható régészeti leletek és jelenségek értelmezése ellenben sok fejtörést okoz a kutatás számára. Az utóbbi évtized egyik nagy régészeti szenzációját jelentette a 7. század elejére keltezhető niederstotzingeni szeparált előkelő temető többes sírjainak új irányú interpretációja. A 3. és a 12. gödrökben egyaránt három-három fegyveres személyt helyeztek nyugalomra (1. kép). A kutatás számára több értelmezési lehetőséget is kínáló többes temetkezésekkel kapcsolatos elképzelések egy további kérdéskörrel bővültek, mikor a korábbi csontanyag antropológiai és DNS vizsgálatai alapján új eredmények láttak napvilágot. Az analízisek azt bizonyították, hogy a 3c és a 12c jelzésű, eléggé férfias mellékletekkel elföldelt halottak egyaránt hölgyek voltak (Schneider 2010, 178-179).3 A korábbi leleteket új megvilágításba 2 A saját nemi identitásukat a másik nemére felcserélő személyek az antikvitás időszakától egészen a modern kori antropológiai megfigyelések koráig ismertek az egyetemes kultúrtörténeti kutatásban (Észak- Amerika indián kultúrájában a berdaché k, vagy a bosnyák és albán pásztor falvakban az elhunyt férfiak szerepét átvevő nők). A középkorból főként az eunuchok, vagy egy-két egyedi esetet képező személyek sorolhatóak ide (Barbiera 2015, 218-221). Toursi Gergely egyik története többek között beszámol egy olyan férfiről, akit gyermekkorában ágyék betegsége miatt kasztráltak, majd életét egy kolostorban apácaruhában élte le (Gregorius Turonensis 10,15). 3 A 3c jelzésű elhunyt mellé kétélű kardot, saxot, pajzsdudort, hét nyílhegyet, övét táskával és ételmelléklet helyeztek. A 12c sírhoz tartozó tárgyak a bolygatás helyező Tobias Schneider szerint jelen esetben a két elhunyt nő a férfiakra jellemző társadalmi és foglalkozási szerepkört vett át, mely nem számít egyedi jelenségnek a korai történeti korszakokban. Az új eredményeket publikáló szerzők szerint ezek az „amazonok” saját biológiai nemüket elhagyva az előkelő fegyveres vezetőréteg megbecsült kísérő tagjai lehettek a 7. század hajnalán (Schneider 2010,180-181). Az új leletek fényében számos korábbi ásatás anyaga került a vizsgálódások homlokterébe. Az angolszász 5-7. századi temetők kutatása során már a 70-80-as években felfigyeltek hasonló jelenségekre. Vera Evison többek között a dover-bucklandi temető négy fegy vermellékletes sírjában is női elhunytakat vélt felfedezni (1 pajzstöredék és 3 darab lándzsahegy melléklettel) (Evison 1987, 123-127).4 A mai Németország területén is több fegyvermelléklettel ellátott női temetkezés volt már korábban is ismert, de a nehéz közelharci harceszközökkel másvilági útra bocsátott hölgyek közül is kiemelkedett a straubing-bajuwarenstraße-i temető 490. (sax, spatha, lándzsa), 388. (franciska fegyvermellékletekkel), aschheimi temető 9. (lándzsa, nyílhegy, táska) sírjának halottja (Gärtner 2012,162-163).5 Ezeknek az elhunytaknak a nemmeghatározása szinte kizárólagosan a fizikai antropológia vizsgálataira épült. Az embertani értékelések minden kétséget kizáró eredményeivel kapcsolatban már az első eredmények közzétételét követően megjelentek az első kétkedő vélemények is. Heinrich Härke az angolszász fegyveres sírokról írott monográfiájában az ismert esetek kapcsán a meghatározások bizonytalanságára és a humán csontanyag esetleges keveredésére - főleg a régi ásatásokat illetően - hívta fel a figyelmet (Härke 1992, 179-182). Emellett a német régész az angolszász női fegyverforgatók miatt nehezen meghatározhatóak, de feltételezik, hogy a sisak és az egyik kard is hozzá tartozhatott (Schneider 2010,178). 4 A temető anyagának a DNS analízise már megkezdődött és számos új eredményt hordoz magában, azonban ezek egyelőre még publikálatlanok (Gärtner 2012, 63. j.). 5 Ugyanakkor megemlíthető, hogy a főként nyílcsúcsokkal és páncéltöredékekkel eltemetett nők sírjairól már korábban is megemlékezett a kutatás. Reiner Christlein összefoglaló munkájában ezeket a mellékleteket apot- rópikus jelentéssel ruháztafel (Christlein 1979,73). 42
