Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Közönségkapcsolatok
Terepbejárások, leletmentések és feltárások 2015-2017 Hódmezővásárhely XI. homokbánya - Kopáncs, Olasz Sándorné tanyája (Csongrád megye) U, R, B, V,A A szóban forgó lelőhelyen Móra Ferenc Múzeum, valamint a Délút Építő és Bányászati Kft.-vei, mint Megbízóval kötött szerződés alapján 2016. november 25. óta végzünk teljes felületű megelőző régészeti feltárást. A kutatást a 47. sz. főút Hódmezővásárhely elkerülő szakasz építése kapcsán megnyitott XI. homokbánya délnyugati irányú bővítése, annak kitermelése indokolta. A feltárás a 2009-ben, Herendi Orsolya által irányított ásatási területéhez kapcsolódott, mintegy 35 ezer m2 alapterületen, és jelenleg is zajlik. Az eddig feltárt mintegy 1000 jelenség a kora neolitikum, kora rézkor, késő rézkor, késő bronzkor, kora vaskor és az avar kor időszakából származik. A kora neolit Körös-kultúrába sorolható településjelenségek elsősorban a terület nyugati felében mutattak hol lazább, hol sűrűbb megtelepedést. Az újkőkori leletanyag zömét a kézzel formált, jellegzetesen pelyvás soványí- tású kerámiák töredékei adták, amelyeket sok esetben köröm- és ujjbenyomkodással, rátett bütyökdísszel, valamint a vékonyabb edények esetében néha vörös festéssel díszítettek. A leletek között egy nagyméretű agyagpecsétlő is található, de egy teljes halcsontvázat is sikerült kiemelni. Rendkívül impozáns az eddig napvilágra került kora rézkori Tiszapolgár-kultúra Deszki-csoportjának emlékanyag is, melyet öt temető és azokat magában foglaló kiterjed település hagyatéka képvisel. A kultúra sírjai között egy rangos sírcsoport is van, melyben számos csont- és rézékszer, étel- és nagyszámú edénymelléklet jelenítette meg a korabeli vezető réteg gazdagságát. E sírcsoport mellett egy 49 oszlophelyből álló, közel 225 m2 alapterületű hosszúház is előkerült. A területen legalább három ilyen épületnyomot azonosítottunk, mindháromban építési áldozat, korabeli falazat nyomával. Szintén rituális jelleggel bír egy gödörbe helyezett teljes őstulok trófea, melyet is situ emeltünk ki. A késő rézkori Báden-Péceli kultúra leletei jól kapcsolhatóak a szomszédos bányaterületen feltárt teleprészlethez. A korszak beásásai változó intenzitással ugyan, de a teljes felületen végigkísérték az eddigi ásatást. 20 gödörben kultikus céllal elhelyezett állatok teljes, vagy részleges vázcsontjait találtuk meg. 17 ebből egész, vagy részleges marhatemetkezés volt, amelyek mellett kecske és kutya vázcsontok is voltak. Három gödörben emberi maradványokat találtunk, amelyek hol teljes, hol részleges vázrészek (pl. koponya] voltak. Ezek mellett egy urnasír is előkerült. A késő rézkori leletanyag szintén rendkívül gazdagnak mutatkozik. Előkerült egy un. halbárka alakú és egy ép madár alakú edény is. A késő bronzkort a Halomsíros-kultúra képviseli, melynek objektumai a szelvény legmagasabb területén csoportosultak, de elszórva a teljes területen megtalálhatóak. A leletek között számos bronzcsüngő is található. Már a késő bronzkor és a kora vaskor határára keltezhető egy halottas gödör, melyben 11 egyén teljes vagy részleges vázcsontjait találtuk meg. Ez Csongrád megyében az első ilyen típusú leletegyüttes. A területen az avar kor képviseli a legfiatalabb régészeti korszakot, melyből sírokat és egy kisebb teleprészlet gödreit, épületmaradványait azonosítottuk. Mind az avar kor első felére keltezhető. A település leletanyagából egy kézzel formált cserépbogrács, egy plasztikus díszű fazék töredéke, és egy nagyobb, épen maradt korsó emelhető ki. Két épületben emberi maradványokat figyeltünk meg, egyiküknél tarka szemes- és kásagyöngyökkel. A különálló K-Ny-i tájolású padkás- és sima aknasírok csoportjai leletben szegényesek voltak. Néhány edény, 395
