Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Néprajz
Glasserné Nagyillés Anikó Betegség és halál a szívgárdában Betegséghez és halálhoz való viszonyulás a szívgárdában A szívgárdában a gyermekek hetente vettek részt foglalkozásokon („szívgárda gyűléseken"], ahol a szívgárda vezetői nemcsak a lelkigyakorlatokat és az elméleti teológiai tudásttartották fontosnak, hanem a hit, a vallás gyakorlati megélését, gyakorlását is. A betegekért való imádság, a betegek látogatása fontos feladatuk volt a gárdistáknak. Ezzel is kifejezhették a közösséghez való tartozást, az egymással való törődést, felelősségtudatot. Ezeket a kezdeményezéseket a vezetők fogták össze, akik többnyire tanítói is voltak a gyermekeknek. A gárda egyik vezetője6 ennek lényegét így foglalta össze: „A betegek az Urnák különös kegyeltjei. A magával tehetetlen embert elhagyni lelketlen dolog! Ha az egészséges gyermekekért oly sok áldozatot hoz a gárda, mennyivel inkább kell megtennie a kis szenvedőkért: különösen azokért, akiket a betegség hosszabb időre ágyhoz köt!’’7 Ennek megfelelően nem csak imádkoztak beteg társaikért, hanem meglátogatták őket, „lelki vigaszban" részesítették őket. Az értük való imát a vezetők a hetiparancsok8 közé is beemelték. A gárdavezetőik és a lelkivezetőik is eljártak emellett hozzájuk. Az utóbbiak szentségekben részesítette őket, a vezetők pedig próbálták szimbolikusan bevonni őket a közösség munkájába, például közös imakilenced imádkozás, apróbb kézimunka (festés, ragasztás] formájában. Ezek a lelkivezetők esetében családlátogatással is összekapcsolódhattak. A betegekről való (elsősorban lelki] gondoskodás segített abban, hogy a közösségből ideiglenesen kikerült kisgyermek továbbra is a közösség tagjának érezze magát, másrészt a többi tagja is tudta, hogy hasonló helyzetben ő is részesülni fog a többiek támogatásában. Ezáltal a társadalmi szerepvállalást is megtanulták. 6 Nem írta alá, de valószínűleg Dombrádi (Dolch) Anna tanítónő gondolata, aki a legtöbb beszámolót írta, gépelte. 7 A Szeged-rókusi állami elemi iskola 6 szivgárda-cso- portja krónikájának III. kötete, 44. oldal, 1939-1941-es tanév. Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár (továbbiakban: JTMR.) II. 4.5. 8 Feladatok, imaszándékok egy-egy hétre, amelyeket mindig a foglalkozásokon, vagyis a gárdagyűléseken kaptak meg a gyermekek. A tagok - vagy esetenként a szívgárdán kívüli gyermekek - betegség esetén a lelki támogatás mellett szociális támogatásban is részesültek, amelyet a gárdavezetők családtagjaik, barátaik, a szívgárdát támogató jótékonysági nőegyletek révén tudtak megtenni. A gyermekek imával való segítsége egy idő után olyan hathatósnak bizonyult, hogy a tanítók, gyermekek környezete is megkérte őket egy-egy probléma (betegség, munka, pénzszükség] ilyen módon történő segítésére.9 Olyan is előfordult, hogy a jó halál reményében kérték a szívgárda segítségét. A gyermekek eleget tettek a levélíró kérésének: „A következő levél már valóban be is számolt a boldog halálról. Az Ur meghallgatta a gyermekek imáját, amit ők nem akartak csak általánosságban kérni, hanem vigyáztak rá, hogy valami konkrét dologgal járuljanak égi Atyájuk elé..."10 11 Müller Lajos, a szívgárda mozgalom lelki atyja vallotta, hogy a Szentlélek könnyebben képes működni a gyermekekben, mint a felnőttek esetében, mert „a gyermeki szívben a Szentlélek működése sokkal kevésbé kétséges, mert alig talál akadályra. A teljesen szándékos s szokásos bűn még nem vetett árnyat a hit fényére, a szenvedély még nem szennyezte be Isten eleven templomát. Az ily lélekben Isten teljesen otthonosan érzi magát...’’.11 Ebben a kijelentésben tükröződik a gyermeki ártatlanságról alkotott elképzelés, amely főként a 17. századtól figyelhető meg, amikor a gyermekről való gondolkodás Ariés szerint gyökeresen megváltozott,12 illetve ezért tartották az imáikat is hathatósabbnak. Jézus Szívének 4. ígérete, hogy „biztos menedékük leszek életükben, de főkép haláluk óráján”, melyet a gyermekeknek szánt imalap így folytat: „Jézuskának kezét fogva haladsz majd az életen át, Szivére von és üdvözít, ha üt az utolsó órád."13 A szívgárdisták a „Jézuskával” való találkozásra 9 A Szeged-rókusi állami elemi iskola 6 szivgárda-cso- portja krónikájának II. kötete, 70. oldal, 1938-1939-es tanév. JTMR.II. 4.5. 10 A Szeged-rókusi állami elemi iskola 6 szivgárda-cso- portja krónikájának II. kötete, 74. oldal, 1938-1939-es tanév. JTMR.II. 4.5. 11 Müller 1912.13. 12 vö. Ariés 1987,143 13 A Szeged-rókusi állami elemi iskola 6 szivgárda-cso- portja krónikájának II. kötete, 53. oldal, 1938-1939-es tanév. JTMR.II. 4.5, 329
