Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Tömörkény István (1866–1917) örökében
Forgó Géza Tömörkény István makói emlékei Tanulmányai közben sokat bajlódott a latinnal, tornával, énekkel és a zenével, sőt még a magyar nyelv és fogalmazás is akadozott ekkoriban. Eredményeivel azonban kitűnt osztálytársai közül - gondolhatjuk mekkora szorgalom lakozott osztálytársaiban -, ezért az 1878/79. évi értesítő szerint egy ezüstforint jutalomban részesült, amit Harsányi Sándor városi közgyám biztosított az iskola számára. A 4. osztály elvégzésekor már csak magaviseletből, szorgalomból és rajzból nem volt jeles osztályzata. A tanári kar is értékelte előrehaladását - gyengébb szorgalma mellett -, és jegyzőkönyvi dicséretet szavazott meg számára (Diósszilágyi 1960, 21-24]. Juhász Gyula úgy vélte, hogy a népnyelv és a jellegzetes paraszti típusok megismerése mellett itt került kapcsolatba az irodalommal is. „Ekkor kötött benső barátságot azokkal is, akik élete végéig elkísérték: a könyvekkel." (Idézi: Péter 1992, 6] A kisvárosi és a gimnáziumi emlékek mellett sajnos nem tudjuk, ő maga sem említi, hogy pl. milyen olvasmányai lehettek? Fontos lenne, hiszen következtethetnénk arra, hogy milyen műveltséget szerezhetett itt Makón, e néhány év alatt, esetleges önszorgalmáról is tanúskodhatnának (Bíró-Balogh 2016, 67]. A református gimnázium négy osztályának elvégzése után szülei nem taníttatták tovább helyben, mert a Steingassner család összecsomagolt és elhagyta Makót, visszaköltözött Szegedre az „ősi városba", ahogyan Tömörkény nevezte. A nagyvíz c. novellájában így fogalmazott: „Voltaképpen nem is szülőváros, Cegléden születtem a régi vasútállomáson. Irtózatos nagy hideg volt hatvanhat karácsonyán, így nem is vittek be keresztelni a városba, hanem papot hívtak ki az állomásra. Aminél fogva előállott az a sajátságos helyzet, hogy sosem voltam még abban a városban, amelyben a keresztlevél szerint születtem. Aminél fogva ismét csak az a helyzet, hogy az a város a szülőváros, amelynek földje apámék és nagyapámék csontjait barátságosan méhébe fogadta." (Tömörkény i. m., 25] * Tömörkényt többen tartják elfeledett írónak. Ortutay Gyula szerint: „Az olvasóknak ilyenféle megbecsülő, értékelő felfogása hamarosan elmúlik az író halálával, - nem mintha kevesebbre tartanák már: elfeledik, mert tárca-novellák íróját kötetei nem tartják meg a közönség tudatában, hanem az állandó közeliét, a közvetlen érintkezés varázsa." (Ortutay i. m., 8] Ortutaynak azonban nincs teljesen igaza. Urbán László megfogalmazása alapján: „Idővel változik az irodalomtörténészek ítélete: felfedezik irodalmi munkásságának szociális vonásait, Móricz, Illyés, Veres Péter, Szabó Pál elődjének tekintik, az első falukutatónak, aki Jókai romantikus parasztfiguráitól eljut a realizmusig, akinél senki nem ismeri jobban Szeged népének nyelvét és humorát.” (Urbán 2012, 5] Az „elfeledett” íróról valójában az olvasók ítélkeznek! A makói könyvtár nyilvántartásából kiderül, hogy Tömörkény kötetei 2012 és 2017 júniusa között 65 alkalommal szerepeltek a kiválasztott olvasmányok között. Legnépszerűbbek Tömörkény István válogatott novellái (10 alkalom], a Rónasági csodák (9 alkalom] és a Rózsa Sándor nálunk (8 alkalom], A Katona kötélen és a Fakadó szerelmek (5 alkalom], a Betyárlegendák és a Kinyílt az idő (4 alkalom], a Hühü, a Két vénség és más elbeszélések, a Csata a boldogságért és az így volt rendelve egyaránt 3 alkalommal lettek kiválasztva. A Szökés a bitófa alól, A nép nem tréfál és a János a földdel 2, valamint 1 esetben lett kikölcsönözve a Mihály furfangéroz és a Két ló bitangságában. Megállapíthatjuk, hogy Tömörkény István a makói olvasóközönség látókörében van, bár nem tartozik a best sellerek közé.2 A Maros-parti város ugyan csak rövidke epizód volt Tömörkény István életében, mégis folyamatosan ápolták és ápolják emlékét. A helyi - makói - irodalomtörténetben megbecsült helyen szerepel, és akik a dualizmus korának helytörténetét kutatják, mindig előveszik novelláit, mert szavai életre keltik a korabeli város hangulatát. Új adatot az író makói napjairól már aligha találhatunk források híján. Az alapkutatásokat elvégezte Diósszilágyi Sámuel és Kelemen Ferenc. Foglalkozott még makói éveivel Péter László, és Tóth Ferenc is. A legfontosabb írások az alábbiak: 2 HunTeka lekérdezés 2017. 06. 23 32
