Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Néprajz
Mód László „Mert művész a gölöncsér." A szentesi kerámiaközpont a 19-20. században foltos és selejtes lesz. A tüzelést hat óra múlva föltétlenül be kell szüntetni, mert továbbhevítés esetén az agyag vörösre ég s a most következő eljárásnak nem lesz meg a kívánt eredménye. Ennek az eljárásnak a hivatása megadni a tárgyaknak csillogó ébenfa-fekete színét, ami a szentesi cserepek sajátja és nevezetessége. A javában égő kemence száját és kéményét hirtelen eldugaszolják annyira, hogy a tűz a további lángoláshoz a kellő oxigént ne kaphassa meg s az így előálló sűrű füst a kemencéből el ne távozhasson. A megrekedt, izzó, gázokkal telített szén aztán a félig égetett, rosszul olvadt és így likacsos anyagú edények hézagait kitölti és koromfeketére festi.” (Schupiter 1928,220). A feketeedények mellett ebben az időszakban mázas kerámia is készült Szentesen, amit Schupiter Elemér ekképpen jellemzett: „Ilyen díszműáruk a domborműves vagy mélyített ornamentikájú cserepek, vázák, kancsók, kulacsok és egyéb használati tárgyak, melyeket a természetből vett virágalakokkal díszítenek és élénken színeznek. Nevezetesebb mestere Berényi Imre, Szilágyi József és Ácsi Kovács Sándor." (Schupiter 1928, 2211 Az 1940-es években a Szentesi Napló hasábjain az agyagipar helyzetét értékelő írás a szentesi mázas kerámia jellemvonásai közül az alábbiakat emelte ki: „Az ősi mázos cserépedények gyártása azonban megszűnt. — Legalábbis nem találkozunk a rózsásszélű, középen egy-egy búzavirágcsokorral, vagy piros almával, sárga-piros körtével díszített régi lapos, tányéralakú edényekkel, amelyeket ősanyáink a korsópadok fölött, meg fali tartókban helyeztek el, hogy díszítsék a konyhát, vagy a házat. Kár érte, mert különösen a rózsas-búzavirágos edényeka legősibb szentesi dolgok voltak, hiszen Szentes legrégibb ismert pecsétjén rózsabimbókoszorúba foglalt búzavirág van s innen ered a szentesi zászló piros- kék színe is.” (Szentesi Napló 1941. júl. 3, 1]. A korábbi kutatások által számon tartott helyi vonásoktól ezek a megoldások úgy tűnik, teljes mértékben különbözhetnek, és az idézetben szereplő díszítményeket feltehetőleg valamelyik agyagiparos honosíthatta meg.47 * 47 Az is elképzelhető, hogy az újságíró más kerámiaközpont termékeit ítélte szentesinek, mivel a témáról nem rendelkezett elegendő ismerettel. Ebben az időszakban a redukciós eljárással égetett díszkerámia készítésében Berényi Bálint vívott ki magának vezető szerepet, aki 1901 és 1902 között tanoncként sajátította el a mesterség fortélyait Ácsi Kovács Sámueltől, az egyik meghatározó szentesi korsós dinasztia tagjától. Munkásságának értékeléséhez kiváló támpontot szolgáltatnak a helyi sajtótermékekben megjelent helyszíni riportok, amelyek a kutató számára más források hiányában kiemelkedő jelentőséggel bírhatnak. Berényi Bálint a Magyar Alföld hasábjain napvilágot látott cikkben így emlékezett vissza pályakezdésére: „Kubikra jártam legénykoromban - meséli Berényi Bálint bácsi - megnősültem. Két sógorom foglalkozott feketeedénnyel. Egy-kettőre megtanultam. Szobrászkodni kezdtem, ügyes kezem volt. Hírem nemsokára bejárta a megyét. Majd a nemzetközi vásárra is eljutottam. Közben dolgoztam közönséges gölöncsérmunkán is.” (Magyar Alföld 1949. jan. 19, 4]. A Berényi- féle díszkerámiákváltozatosságáról a helyszíni riport a következőképpen számolt be: „Magas polcokon hosszú sorokban állnak egymás mellett a híres fekete edények. Szebbnél szebb vázákat látunk, mellettük füleskancsók, díszpoharak nagy választékban. Legalul vannak a dohányzókészletek, mesteri dolgok és a sajátságos fekete szin mindegyiknek különös értéket ad. De vannak itt kisebb dísztárgyak is: madarak, állatok, egy malacpersely, azonkívül hamutálcák és gyufatartók. - Vannak azután finomabb dolgok is - meséli - Berényi Bálint - és megmutat egy kitűnően sikerült írókészletet, amelynek alakja csukott vastag könyv és abban állnak nagyszerűen elhelyezve a tintatartók. Egy másikon szép magyaros díszítés van, megfelelő helyen állhatnak a tollszárak, a két tintatartót pedig, ha nem használják, két pompásan kidolgozott kupolával lehet leborítani." (Uo.). A Berényi családról több fényképfelvétel is fennmaradt, amelyek fogódzót nyújthatnak az általuk készített díszkerámiák formavilágának elemzéséhez. Az egyik fénykép feltehetőleg 1927-ben készülhetett Szentesen, ahol ebben az évben rendezték meg a Tiszavidéki Mezőgazdasági, Ipari, Kereskedelmi és Kulturális Kiállítást, amelyen Berényi Bálint is bemutatkozott termékeivel. Kerámiái szinte egytől egyig 301
