Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Néprajz
Mód László Mert művész a gölöncsér.” A szentesi kerámiaközpont a 19-20. században Akorsósokaz 1870-es összeírás szerinta második és a harmadik tizedben elhelyezkedő Hajnal,23 Korsós24 és Uj25 utcákban laktak. Az iparűzők zöme a Korsós utcában élt, többen egymással szomszédos portákon. 1892-ben Magyarország iparosainak és kereskedőinek cím- és lakjegyzéke Szentesen a következő agyagiparosokat tartotta számon: ifj. Csányi Antal, Csányi Ferenc, Gyarmati András, Gyarmati Imre, Kovács István, Kovács János, Kovács Sámuel, Kovács Sándor, Molnár Sándor, Musa István, Pálfi József, Rácz Bálint, Rácz István, Rácz János, özv. Sándor Lídia, Sarkadi Fazekas Lajos, Szilágyi Sándor, Tóth Ferenc, Török János, Túri Nagy Sándor, Vanka Mihály, Varga Imre, Vas János.26 Az első világháború a szentesi agyagiparra is negatív hatást gyakorolt, mivel az Ácsi Kovács família két tagja, Imre és Sándor elesett a harctéren.27 1929-ben az 1020 tagot számláló de készültek kétfüles kanták és gyertyamártók is. A mázas termékek gyártása az 1840-es években kezdődött, majd hamarosan meghatározóvá váltak az agyagiparosok repertoárjában. A 19-20. században a mezőtúri kerámia egymástól jól elkülöníthető stíluskorszakokra tagolódott, amelyeket az edények színe alapján lehetséges meghatározni (Csupor 2011, 27; Nagy Molnár 1999,12-22). 23 1838-39-ben még Szélső utca néven bukkan fel a forrásokban. A Hajnal elnevezést 1906-ban változtatták Bercsényire (Barta-Páhi 1980,103). 24 Szentesen az agyagművesek lakóhelyére utaló elnevezés 1828-ban bukkantfelelsőkénta forrásokban, az 1857-es összeírás a Felsőpárton tüntette fel. Az „utcák elnevezésére kiküldött bizottság” később a következő érveket sorakoztatta fel a név módosítása mellett: „A következő ún. Korsós utca Arany Jánosnak, a kiváló költőnek nevét viselje. A Korsós utca nevezet megszüntetendő, mert semmi ok sincsen, hogy úgy neveztessék, s miután ugyanezen kerületben van Korsós sor is, melynek nevét meghagyandónak tartjuk, a két egyforma név zavarra és tévedésekre adna alkalmat." 1906-ban a Korsós elnevezést Széchenyire, 1945 után pedig Dózsa Györgyre változtatták (Barta-Páhi 1980,12,16,27). 25 Szentesen számos utca hallgatott erre az elnevezésre. 1870-ben a korsósok egy része a harmadik tizedben elhelyezkedő utcában élhetett, amelyet mind a mai napig még nem sikerült beazonosítani (Barta-Páhi 1980,138). 26 Magyarország iparosainak és kereskedőinek czt'm- és lakjegyzéke. A Pesti Könyvnyomda-Részvény- Társaság, Pest, 1892., 575. 27 Emléküket több iparos társukhoz hasonlóan az ipartestület az 1930-as évek végén márványból készített emléktáblán örökítette meg, amely néhány éve került elő egykori székházuk padlásáról. Szentesi Ipartestület agyagiparos szakosztályát 10 kézműves alkotta, akik között kályhások is tevékenykedtek. Az 1931-ben, Budapesten kiadott Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazda- sági címtára szerint Szentesen az alábbi iparosok foglalkoztak agyagedények készítésével: Ácsi Kovács Sándor (Korsós sor 8.], Berényi Bálint (Jókai utca 4.J, Berényi Imre (Cicatricis utca 37.), Csák József (Korsós sor 20.), Csákó Lajos (Korsós sor 5.), Koncz Antal (Jókai utca 155.), Molnár Sándor (Jókai utca 8.), Rácz János (Korsós sor 17.), özv. Rácz Ferencné (Batthyány u. 19.), Sarkadi Imre (Jókai utca 10.), Szilágyi Sándor (Korsós sor 13.).28 1943-ban az ipartestület kimutatásaiban Berényi Bálintot (Jókai u. 4.), Berényi Lászlót (Jókai u. 14), Csapiár K. Lászlót (Honvéd u. 12.), Czakó Lajost (Korsós sor 5.) és Szilágyi Józsefet (Korsós sor 13.) tartották nyilván. 1947-ben a szervezet keretei között Berényi Bálint, Berényi László, Csapiár K. László, Csákó József és Szilágyi József tevékenykedett, 1948-ban azonban számuk tovább csökkent, mivel Berényi Bálint ebben az évben már nem szerepelta nyilvántartásban.29 *1951-re mindösszesen három agyagiparos maradt Szentesen, akik közül Pardy István keramikus-iparművészként, Szilágyi József és ifj. Dömsödi László viszont fazekasmesterként határozta meg önmagát. Az iparosok közötti kapcsolatokról, illetve az agyagművesség továbbadásának módozatairól szolgáltatnak alapvető információkat a tanonc- és segédlajstromok, amelyek az 1884-től 1942-ig terjedő időszakviszonyairól nyújtanak áttekintést. A korsós mesterség nemcsak az adott családon belül öröklődhetett tovább, hanem „idegenek” is elsajátíthatták az agyagedények készítésének fortélyait olyan módon, hogy tanoncként elszerződtekaz agyagiparosokhoz. 1884 és 1910 közöttÁcsi Kovács József (sz. 1869. március 12.), Ácsi Kovács Jánosnál, Gyarmati Imre (sz. 1865) Gyarmati Andrásnál, Varga Mihály (sz. 1869. március 7.) Varga Mihálynál, Molnár Sándor (sz. 1868) Molnár Sándornál, Molnár János (sz. 28 Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára. Rudolf Mosse Magyarországi Képviselete, Pest, 1931.185. 29 M N L CsM L SzL IX. 205.34. Szli. Különböző szakosztályok alapszabályai, alakulási jegyzőkönyvei és iratai (a továbbiakban: Szli. Kszaji. )1858-1948. 294
