Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Bibó István koalíciós évekbeli demokrácia-értelmezései Medgyesi Konstantin Bibó István A magyar demokrácia válsága című cikke nemcsak tartalmilag markáns forrása a koalíciós korszak demokrácia-vitáinak, hanem elő- és utóéletét tekintve is meghatározó dokumentum.1 Bibó koalíciós évekbeli publikációi mind a mai napig vitát generálnak, mind a mai napig nem sikerült felfejteni Bibó gondolkodásának egynémely bizonytalan elemét. Mindezen szempontok jelennek meg a bibói recepcióban elemzett naivitás-vitában. A magyar demokrácia válsága előélete azért kiemelendő, mert a publikáció megjelentetésének históriája is sokat elmond a koalíciós időszak közegéről. Szabó Zoltán, A magyar demokrácia válsága című térj edelmes írásnak hely t adó Valóság szerkesztője írta meg a tanulmány 1945 végi megjelenésével kapcsolatos bonyodalmakat. Bibó István tanulmányának nyomdai kefelevonata már készen volt, amikor a Valóság szerkesztőségének két kommunista párti tagja arra hivatkozva, hogy a dolgozat „veszélyezteti a demokráciát”, óvást emeltek a közlése ellen, majd Révai József is a Bibó- tanulmány közlésének elhalasztását kérte. Révai a Bibó-tanulmányt hol ellenforradalminak, hol reakciósnak minősítette. A kommunista ideológus azzal is fenyegetőzött, hogy a lapot a rendőrséggel foglaltatja le a nyomdában, majd azt vetette fel, hogy hívják oda döntőbíróként Lukács Györgyöt, a tekintélyes kommunista esztéta-filozófust. Lukács úgy vélte, a Valóság elkobzása „egy sereg 1 Egy markáns vélemény Bibó István mint politikai gondolkodó hatásáról: „Magyarországon és a szülőhazájukon kívül élő magyar származásúak között egyaránt, széles körökben Bibó Istvánt tekintik a 20. század két utolsó harmada - de talán az egész évszázad - legbefolyásosabb magyar politikai gondolkodójának. Ösztönzést jelentett a demokratikus ellenzék számára, eszmei, filozófiai meglapozást nyújtanak a most kialakulóban lévő magyar demokráciának" (Muray 1994, 521). jó demokratát” jobbra tolna, fontos azonban, hogy ebben az ügyben a kommunista párt is kifejthesse a maga álláspontját, ezért azt ajánlotta: Révai törődjön bele a cikk megjelenésébe, de a publikálás után a Valóság rendezzen nyilvános vitát a cikkről, s ezen szólaljon fel Révai József is.2 Bibó István A magyar demokrácia válsága című elemzése3 a Valóság 1945 október-decemberi számában jelent meg. „A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él. Kétféle félelem gyötri: fél a proletárdiktatúrától, és fél a reakciótól. Tárgyi okok nem indokolják egyik félelmet sem: Magyarországon mindazok, akik proletárdiktatúrát akarnak, és mindazok, akik a reakció visszatérését akarják, elenyésző kisebbségben vannak, s külső erők sem néznék szívesen egyik fordulatot sem” (Bibó 1986, 15) - kezdi legendássá vált4 2 A Bibó koalíciós évekbeli publicisztikájával foglalkozó filozófus, Perecz László A magyar demokrácia válsága megjelentetéséről szóló történetet egyszerre tartja félelmetesnek és nevetségesnek. „Az egyszerre félelmetes és nevetséges történet önmagában is figyelemre méltó bizonyítékkal szolgál a Bibó-vitacikk kommu- nizmuskritikájánakrelevanciájára" - fogalmaz Perecz (Perecz 2012, 98). 3 Balog Iván szociológus a Politikai hisztériák Közép- és Keiet- Európában című könyvében arra hívja fel a figyelmet, jelentősége van annak, hogy Bibó az 1945-ös demokrácia kapcsán „válságról" és nem „zsákutcáról" beszél, vagyis Bibó 1945-ben úgy érezhette, a kialakult válsághelyzetből van kiút (Balog 2004,175). „Bibó sokkal nagyobb mozgásteret érzékelt 1945 és 1948 között, mint amennyi valójában volt - ez a három év ugyanis inkább tartozott a történelem bemerevedett, minta cseppfolyós időszakai közé” - írja Balog Iván (Balog 2004,185). 4 A tanulmány „legendássá” válásáról egy rövid történet: Kenedi János 1979-ben a Bibó-emlékkönyv számára írott rövid esszéjéből tudjuk meg, hogy a hetvenes évek puha diktatórikus világában, az írás megszületése után több mint harminc esztendővel A magyar demokrácia válsága című tanulmányt gépiratos formában spontán terjesztették egymás között a fiatalok. A gépiratról ezt 255
