Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Tömörkény István (1866–1917) örökében
Bíró-Balogh Tamás Tömörkény - ma. Az irodalomtörténeti hely változásai És hírlik, hogy a Tömörkény-szakirodalom legújabb fejezete az nyitóelőadást tartó Apró Ferenc kötete lesz, aminek megjelenése már csak napok kérdése, vagy talán már nem is indokolt a többes szám. Tudom, a felsorolás sosem a legizgalmasabb dolog, de azt akartam vele érzékeltetni, hogy Tömörkény az utóbbi huszonöt évben igenis nem kicsit volt jelen a magyar irodalomban. Ha pedig van egy ilyen reprezentáltságú írónk, akkor miért panaszkodunk? Cserna-Szabó András írta a Mérgezett hajtűk című, az utóbbi évek egyik legizgalmasabb szépirodalmi-irodalomtörténeti esszékötetében Tömörkényről, elég jól megragadva a jelenség lényegét: „Ha szólni kell Tömörkényről, hát azt mondják, tényleg létezett ilyen, de inkább néprajzos volt, mint író, vidéki, marginális novellista, foglalkozzék vele a szegedi egyetem, ha akar, aztán odacsapják a többi századfordulós írócska mellé - Lövik, Gozsdu, Petelei, Ambrus, Papp Dániel és a Cholnoky fivérek közé. / Ez az a nemzedék, a »kisemesterek«, akik közül egyedül Csáthnak sikerült megúsznia az utókor közönyét. Pedig ők forgatták fel az addigi magyar prózát. Ők taposták ki az új ösvényeket. Nagyjából ezeken a hol sztrádává szélesült, hogy labirintussá kuszáit csapásokon közlekedik prózánk ma is. [...] Tömörkény nélkül nem lenne Móricz-novella, de Bodor-, Tar- vagy Lázár Ervin novella se. Ficsku vagy Grecsó se.” Hozzátenném: Cserna-Szabó sem. Az idézet egyik félmondatában érhető tetten az, hogy miért nem ismerik ma Tömörkényt. Hogy egyedül Csáthnak sikerült megúsznia. De miért is? Manapság, amikor erősen fölértékelődött a szerzői életrajzok bulvárosított részletei iránti érdeklődés, Tömörkény labdába sem rúghat. Annak idején, amikor Csáth Gézát felfedezték, a drogos, szexuálisan túlfűtött, előbb feleség-, majd öngyilkos író alakját fedezték fel, és csak később kezdték el a műveit is olvasni. Amikor az empirikus szerző már divatba jött. Tömörkénynek ehhez képest nagyon nyugodt magánélete volt. Egyszer nősült, azzal a nővel élte le az életét, volt neki munkahelye, bejárt a múzeumba, dolgozott, és mellette írt. Aztán meghalt. Ez gyakorlatilag egy kispolgári élet, nem nagyon lehet rajta fogást találni. Nem véletlen, hogy Tömörkény nincs benne Nyáry Krisztián könyveiben. Ha legalább lett volna egy szeretője, egy titkos múzsa, az se baj, ha hímnemű az illető, na, akkor már talán. (Zárójelben jegyzem meg, hogy amikor egy nyilvános beszélgetésben az irodalmi kultuszokról trécseltünk Margócsy Istvánnal és Nyáry Krisztiánnal, szóba került ez is. És az, hogy két másik, a Tömörkényétől teljesen különböző magánéletű író is gyakorlatilag hasonló cipőben jár: Móra és Juhász. Bár más-más szerelmi életük okán mindketten bekerültek a nagyon népszerű irodalmi szerelmeskönyvekbe, az ő könyveiket sem sokan olvassák. Hozzájuk hasonló sorsú még Tóth Árpád. A beszélgetésben én a vidékiség adta hátrányt emeltem ki, Margócsy István viszont azzal érvelt, hogy Juhász és Tóth a Tanácsköztársaság 133 napja alatt úgy pozícionált, hogy emiatt 45 után túlreprezentálták őket. Kétségtelen, hogy ebben lehet valami, ugyanakkor nem magyarázza azt, hogy Juhász és Tóth már életükben és aktív éveikben kezdtek kiszorulni a „nagy” nyugatosok közül (a fővárosban élő Babits és Kosztolányi egymás közt osztották le a jó fellépéseket és szerkesztői munkákat, Juhász pedig messziről nézte búsan, Tóth pedig panaszkodott is miatta), a saját korában roppant népszerű Móra eleve más vizeken evezett. Tömörkény pedig a Tanácsköztársaság idején már két éve halott volt. A mindig (ma is) Budapest-központú kultúra és irodalom és irodalomtörténet-írás beáldozza a mindenkori vidéket. „Foglalkozzék vele a szegedi egyetem, ha akar”, idéztem az keserűen ironizáló Cserna- Szabót, és lám, milyen igaza volt. Mit lehet akkor tenni? Mi várható még Tömörkény-fronton? Lengyel András roppant fontos dolgozatában (A Tömörkény-kutatás néhány kérdése, Tiszatáj, 2016. dec.) nem túl bizakodó. Nincs szervezett Tömörkény-kutatás, szögezi le, és ami volt (a Somogyi-könyvtár munkatársainak bibliográfiai kutatásai), az is kényszerűen félbeszakadt. Jelenleg valóban nincs. De úgy tudom, tervezik a szervezettséget. Tóth Sándor László jelenleg is, de hosszú ideje már végzi a szövegfeltáró munkát, és munkája első része hamarosan megjelenik: Tömörkény korai, kötetben meg nem jelent írásait gyűjtötte módszeresen egybe s adja majd kronologikus 19
