Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Kakucs Lajos Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között II. Bundessschiessen bécsi versenyén. 1876-ban a verseci lövészegylet ideiglenesen beszüntette, majd 1879-ben, 30 aktív taggal újrakezdte tevékenységét. Ez az egylet 1885-ben a városi park északi részén vendéglőt és új lövöldét építtetett. Ebben az évben az egylet Verseci Lövészegylet, majd 1883-ban Verseci Lövész Társulat név alatt volt bejegyezve (Adatbázis], Vinga, Theresiopolis Az 1744-ben mezővárosi jogot nyert Vinga helység bolgár lakosai szabadon választhatták bírájukat és hat esküdtet. Ezen kívül a város polgáraiból egy század katonát kellett állítaniuk, melynekháború esetén a temesvári erődítményben kellett szolgálatot teljesítenie. Mária Terézia által 1744. augusztus 1-jén kibocsátott kiváltságlevele szabad királyi városi jogokat biztosított az idetelepült bolgár lakosságnak. A Theresiopolis nevet viselő település lakói pallosjoggal is rendelkeztek, és védelmük megszervezésére továbbra is egy század polgárőrcsapatot (Landmiliz] kellett kiállítaniuk (Jordan 1969, 97). Vejte, Vojtek, Wojtegh, ma Voiteg A„Temes Megye Vojtek Község Lövészegylete’' 1886-ban volt bejegyezve (Adatbázis). Zádorlak, Saderlach, ma Zädäreni Az 1848 tavaszán szervezett, 270 főnyi felfegyverzett polgárőrség a magyar forradalom mellett harcolt. Ebből a polgárőrségből szerveződött 1850-ben a Bürgerwer. Ezt az eredetileg kék kabátot, fehér nadrágot és csákót viselő "Freiwilliger Saderlacher Schützenverein” nevű egyletet 1871-ben Lorenz Streck helyi plébános szervezte újjá (Versec - HOG - Internet). Milleker az újraszervezést 1874-re teszi (Milleker 130, 115). 1900 után a lövészegylet már csak nagyobb ünnepekkor vonult fel. 1875-ben az egyesület „Zádorlaki Lövész és Tűzoltó Egylet” név alatt volt bejegyezve (Adatbázis). 1921-ben a román hatóságok betiltották a lövészegylet tevékenységét, elkobozták fegyvereiket. Zichyfalva, Zychidorf, Mariolana, ma Plandiste A helyég monográfusa, Milleker Felix szerint az 1879-ben alakult, Michael Scheirich parancsnoksága alatt álló, 80 tagú lövészegylet fekete tollas, zöld kalapot viselt. Későbbi parancsnoka Mathias Wagner volt. 1914-ben a tervezett zászlószentelést a világháború kitörése megakadályozta (Milleker 1924). Zsombolya, Hatzfeld, ma Jimbolia Zsombolya helység lövészegylete 1875-ben alakult (Das Banat, 259). Egyéb települések Borovszky szerint az első világháborút megelőző években a felsoroltakon kívül a Temes megyei Dézsánfalva, Móricföld, Ötvösd, Parácz, Szentandrás, Temeskovacsi, Temesmóra községekben, valamint Torontál Vármegyében Üjszentpéter, Zichyfalva helységekben is léteztek lövészegyletek. Ezekre más forrásokban nem találtam utalást. Következtetések A Bánságra jellemző félkatonai fegyveres alakulatokat először Temesvár 1552. évi török ostroma alkalmával említik a források. A 17. század második felében, a délszláv és román etnikai elemekből verbuválódott segédcsapatok szolgálatot teljesítettek a törökök megerősített bánsági helységeiben. A zsoldos segédcsapatok megbízhatatlanságára jellemző, hogy ezek az egységek gyakran átálltak az 1688 nyarától a Bánságot közvetlenül fenyegető osztrák császári erők szolgálatába. Ez a jelenség különösen gyakori lett 1690 után, amikor a törökök ellen fellázadó szerbek, Crnojevic Arzén ipeki pátriárka kérésére, önkormányzatot és egyházi autonómiát nyertek I. Lipót császártól. 1694 után ezen politika jegyében kezdődött el a Duna-Tisza közre betelepített szerb lakosságból a katonatelepek, majd 1699 után a Tiszai és Marosi határőrvidék megszervezése. A Bánság 1717. évi végleges elfoglalása után, a Habsburg Birodalom határainak félretolásával párhuzamosan a Tiszai és Marosi határőrvidék elvesztette jelentőségét. Pár évtizeddel később, az 1738-1739. és 1787-1789. évi török támadások hatására szervezték újra a szerb és román határőregységeket és a Duna vonalát biztosítani hivatott határőrvidéket. Az 1738-1739. évi török veszedelem és a román lakosság lázadása tette szükségessé a bánsági 184
