Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
A Makó-igási járandói szarmata telep szerkezete és épületei Sztankovánszki Tibor A paticsok, azaz a házak faltapasztásainak meglétével a neolitikumtól számolhatunk. Gyakori leletei a különféle korú településeknek, ennek ellenére kevés alkalommal kerültek vizsgálat alá. Jelen munka Makó-igási járandó római kori lelőhely paticsaiból levonható következtetések oldaláról közelíti meg a szarmata időszak építészeti szokásait. A lelőhely leírása Az M43-as autópálya nyomvonalán 2011-ben végzett megelőző feltárásokat a 32. és 33. lelőhelyeken (1. kép] a Móra Ferenc Múzeum megbízásából a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke.1 A két lelőhely szarmata objektumai egy településhez tartozhattak.1 2 A jelenségek a vízpart mentén és a terület két kiemelkedő dombvonulatán koncentrálódtak. A 33. lelőhely a Száraz-ér kanyarulatában, a magas parton, a vízparttól K-i és D-i irányban helyezkedik el. 1 A feltárás vezetői: Kulcsár Valéria (SZTE BTK Régészeti Tanszék], Pintér-Nagy Katalin (SZTE BTK Régészeti Tanszék). Ezúton is köszönöm nekik, hogy a település anyagát publikálhatom. Külön köszönöm Gabler Dénesnek a kiválasztott római leletanyag meghatározását. A kiválasztott kőanyag beazonosításában köszönöm Fintor Krisztián (SZTE TTIK Ásványtani Tanszék) segítségét. Köszönöm Herendi Katalinnak és Osváth Zsófiának a segítségét. 2 Egyetemi MA szakdolgozatomban a szarmaták településszerkezetével és a házaival foglalkoztam (Sztankovánszki 2016). A lelőhely római amphoráinak feldolgozását Szebenyi Tamás készítette el (Szebenyi 2013., Szebenyi 2017,325-343). A település mellett levő 7 sírból álló késő szarmata temetőrészletet Lipták Gergő elemezte egyetemi BA szakdolgozatában (Lipták 2013). A lelőhely régészeti korú objektumai leletanyaguk alapján egy szarmata telepet és egy hasonló korú temető részletét, valamint egy újkori település jelenségeit rejtik. Az ásatás területe összesen 19.202 m2 volt, ebből megközelítőleg 7500 m2-re terjed ki a szerző által vizsgált római kori teleprészlet. A szarmata telep DK-i szélétől DK-i irányban egy enyhe mélyedés választja el a temetőrészletet, amely kb. 140 m-re található a település határától (1. kép], A feltáráson összesen 192 stratigráfiai egységet dokumentáltak, melyek közül 154 szarmata, 22 újkori. Összesenló jelenség korát nem sikerült beazonosítani. A vizsgált szarmata teleprészlethez 141 stratigráfiai egység tartozik.3 * * * 7 A település feltárt részének használata a leletanyagok alapján a Kr.u. 2. század végétől a Kr.u. 4. század közepéig datálható. A település szerkezete, objektumai A lelőhelyen összesen 117 gödröt tártak fel, melyek a településrészlet területének ÉNy-i és DK-i részén, tehát a feltárt településrészlet szélén sűrűsödtek, de megtalálhatóak az egész területen elszórva, helyenként kisebb csoportokban (2. kép]. Ezen objektumok szinte kivétel nélkül tároló, agyagnyerő, másodlagosan pedig szemetesgödrök voltak. Felszíni épületekre, kerítő árkokra, karámokra esetleg más típusú felszíni objektumokra utaló nyomot nem figyeltek meg.'1 3 A publikációban a könnyebb érthetőség végett csak objektumszámokat tüntettem fel. 4 Néhány gödörben cölöplyukak, és az egyik gödör padkáján karólyukak voltak megfigyelhetőek. 103
