Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Szűcs Judit köszöntése
Gyöngyössy Orsolya Szűcs |udit köszöntése és szerkesztett csongrádi Múzeumi Füzetekben, vagy a Móra Ferenc Múzeum szakmai kiadványaiban jelentek meg. Szűcs Judit minden fronton igyekezett megfelelni azoknak a kihívásoknak, melyekkel egy vidéki múzeum vezetőjének szembe kell néznie; folyamatosan küzdött a gyűjtemény méltó elhelyezésének ügyéért, az állagromlás megakadályozásáért. Két fontos, az múzeum jelenlegi arculatát meghatározó programjai az új állandó kiállítás megszervezése (2000-2004) és a korszerű textilraktár kiépítése (2006) voltak. A néprajzi gyűjteményt elsősorban a paraszti gazdaság kisszerszámaival, berendezési tárgyakkal, iparos műhelyek berendezésével, termékeivel gyarapította. Mindezek mellett Szűcs Judit intenzíven kutatott, megfigyelt és interjúzott; konferenciákra járt és kiadványokat szerkesztett. írásait elsősorban a csongrádi népélet, táplálkozás, ártéri gazdálkodás, halászat, szőlő-és gyümölcstermelés, kézműipar- és családtörténet, társadalom és polgárosodás vizsgálatának szentelte. Munkáit makulátlan nyelvtani szerkezet, az eltűnőben lévő nyelvi jellegzetességek megőrzésének szándéka, a részadatok tágabb összefüggéseit feltáró módszeresség jellemzi. A Juhász Antal-vezette Duna-Tisza-közi migrációt kutató csoport résztvevőjeként és a 20. század végén született települési monográfiák szerzőgárdájának tagjaként számos környékbeli településen végzett terepmunkát (Mindszent, Csólyospálos, Jászszentlászló, Pálmonostora, Kiskunfélegyháza, Békéscsaba, Szegvár). Idővel az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkájába is bekapcsolódott. Szűcs Judit intézményvezetőként fontosnak tartotta, hogy a múzeum kulturális és szellemi műhellyé is váljon, konferenciáknak és tanácskozásoknak adjon otthont. 1993-ban A társadalom néprajzi vizsgálatának eredményei és lehetőségei az Alföldön című, kétnapos tanácskozás helyszíne volt a múzeum. Két évvel később a parasztvisele- tek témájában került sor hasonló konferenciára [Viselet és társadalom, avagy a ruha teszi az embert). Szűcs Judit jó érzékű pedagógusként viselte szívén a fiatal néprajzkutatók sorsát: több alkalommal fogadta a szegedi egyetem Néprajz Tanszéke által szervezett Nemzetközi Diákszeminárium résztvevőit, hazai és külhoni gyűjtőit (1995,1996). A jelen köszöntőt fogalmazó tanítvány nem érezné teljesnek a méltatást, ha belső ösztönzésének engedve nem eleveníthetné fel egykori „főnökasszonyához” kötődő, személyes emlékeit. Amikor kezdő néprajzosként 2004-ben a Tari László Múzeumba kerültem, Szűcs Judit nagy odafigyeléssel és türelemmel karolta fel szakmai „megvilágosodásom” ügyét. Magam sem tudtam akkoriban, hogy a néprajz mely ága lesz az, mely alkatomnak és érdeklődésemnek megfelel. Bölcs előérzettel adta kezembe Knapek Dezső csanyteleki kántor halotti búcsúztatóit (melyek feldolgozásából később könyv is született). A néprajzi gyűjtemény népi vallásossággal kapcsolatos anyagának rendszerezését is beszélgetéseink tanulságai alapján osztotta rám. Hálás vagyok azért, hogy eltérő „tájolásunkat” inkább előnyként, jótékony kiegészítésként nyugtázta, és nem próbált hasonmást formálni a hajlékony kutatói alkatból. Szűcs Judit arra is gondot viselt, hogy segédmuzeológusa nyitott szemmel járjon Csongrádon és határában; értse, amit lát, tanuljon meg „olvasni” a tájban. A kerékpáros kirándulásokon sorra bejártuk a Mentettrétet, Csépát és környékét, a Tisza-gátat: Szűcs Judit pedig nagy átéléssel mesélt arról a tájról, melyet nála alaposabban tán senki nem ismer. Ezt a megtisztelő figyelmet, őszinte odafordulást nem csak jelen sorok írója, de a nyári múzeumi gyakorlaton részt vett egykori néprajzos hallgatók is megtapasztalhatták. Ezekkel a gondolatokkal mondok köszönetét és kívánok még számos, termékeny alkotó munkával töltött esztendőt Szűcs Juditnak, születésnapja alkalmából! Gyöngyössy Orsolya 10
