A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kakucs Lajos: Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I.
Kakucs Lajos Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I. Facseten és pár német helységben sikerült alapítani, de ezekben a románok gyéren vettek részt. A megye legtöbb román helységében egyáltalán nem alakítottak nemzetőrségeket (OSZK Kézirattára Oct., Hung., 466/52). 1848. április végén Torontál megyében, a császári katonaság által támogatott szerb lázadás utáni harcokban a magyar forradalmi hadsereg egységei mellett egyre gyakrabban részt vettek a szomszédos vármegyék, később távolabbi vármegyékből származó nemzetőr alakulatok is. A délvidéki fegyveres összecsapásokkal új, nemzetiségi frontok nyíltak és még jobban polarizálták az addig osztrák (császári udvar) katonaság és a magyar forradalmi kormány ellenőrzése alatt álló alakulatokat. Mészáros Lázár hadügyminiszter által 1848. július 13-án kibocsátott rendelet Temes és Torontál megyék mellett a szomszédos Csanád, Békés és Arad megyei nemzetőröket is a bácskai és bánsági táborhelyekbe mozgósította. Az itteni harcokban részt vettek a temesvári és lugosi nemzetőrök is. 1848 utolsó hónapjaiban a Rukavina tábornok vezetése alatt álló temesvári császári csapatok, valamint a karánsebesi határőrezredek lefegyverezték az ellenőrzésük alatt álló területeken alakult nemzetőrségeket. Ezeknektagjai közül nagyon sokan az időközben felállított sorkatonasági zászlóaljakban harcoltak tovább a forradalom ügyéért. A korabeli kimutatások szerint 1848 őszén a bánsági vármegyékben a nemzetőrök száma a következő volt: Krassó - 530; bányakerület 1006; Temes - 5026; Torontál - 700 és Temesvár város 400 fő. A Krassó megyei nemzetőröket Asbóth Lajos nyugalmazott százados, majd szeptember közepétől Bruckenthal Mihály őrnagy vezette. A Temesvár és környékiek Gundar Hiller, nyugalmazott őrnagy, később Bajzát Bertalan őrnagy, majd augusztus 24. után Parcsetics Zsigmond nyugalmazott őrnagy és Vukovich Mihály őrnagy, míg a Temes-Torontál és Krassó vármegyei lovas nemzetőri egységek Lukács János, majd Rohonczi Lipót őrnagyok vezetése alatt állottak. A forradalom leverése után, 1859-ben, az olasz-francia-osztrák háború idején a Bánság lakói annyira elégedetlenek voltak, hogy nehezen lehetett egy „Banater Freikorp”-ot felállítani (Lay 2001,196). Az 1918 végén jelentkező, és majdnem mindenütt nemzetiségi alapon szervezett bánsági nemzetőrségek a monarchia felbomlása utáni bizonytalan időkben a helyi lakosság védelme és háború utáni területi rendezések érdekeit szolgálták. Talán kivételt képezett a rövid ideig fennálló, városnegyedenként szervezett temesvári, melynek tevékenységére még visszatérünk. A bácskai és bánsági svábok 138 településének képviselőiből álló Sváb Nemzeti Tanács [Schwäbische Nationalrat] 1918. december 18-i nagygyűlésén hozott határozatainak IV. fejezet 8. pontja kérte, hogy svájci mintára egy nemzeti milíciát állíthasson fel [Volksmiliz gleich dem Milizsystem der Schweiz] (Hügel 1968,154-155). A bánsági szabad királyi városokban és egyes helységekben szervezett polgári fegyveres alakulatok A szabad királyi városok és később a falvakban szervezett lövészegyletek Űrnapján, a király és királyné születésnapján, a meghalt polgárőrtársak temetésekor, az őrség zászlajának szentelése, mustra és más jelentős események alkalmával egyenruhában és fegyverrel tisztelegtek. Egyes helységek esetében, tűzoltók hiányában vagy ezekkel karöltve, a lövészek mindig ott voltak a természeti csapások által sújtott települések és polgáraik megsegítésére. A bánsági svábok roppant büszkék voltak lövészegyesületeikre, ennek ellenére mind a mai napig hiányzik ezeket az egységeket bemutató összefoglalás. Dolgozatunkban igyekeztünk felhasználni mind a levéltári forrásokat, mind az eddig megjelent munkák idevágó adatait, a helységenként bemutatott felsorolás azonban nem lehet teljes. 113
