A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor-Illés Gábor: Adatok Kisszállás környékének Coleoptera faunájához, különös tekintettel a természetvédelmi szempontból jelentősebb fajokra
Adatok Kisszállás környékének Coleoptera faunájához, különös tekintettel a természetvédelmi szempontból jelentősebb fajokra Csehó Gábor - Illés Gábor Bevezetés A Kisszállás körüli területek bogárfauniszti- kai kutatásának intenzív szakasza 2002-2003 között, valamint 2006-ban zajlott, közben csak szórványgyűjtésekre került sor. A vizsgálatok elsősorban a talaj felszínén mozgó fajokra irányultak, de egyéb szintközösségek szisztematikus felmérését is igyekeztünk elvégezni. A szakirodalom áttekintése során rá kellett jönnünk, hogy a környék bogárvilágáról sajnos szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésünkre. Gaskó Béla Csongrád megye természetes és természetközeli élőhelyeinek védelméről II. Javaslatok természetes és természetközeli élőhelyek védelmére a kiskunsági homokhát délkeleti felében (Kelebia, Öttömös, Ásotthalom, Mórahalom) címmel 2009-ben írt összefoglalást, ami a Körös-ér menti területek természeti értékeivel foglalkozik (Gaskó 2009). Jelen tanulmány Gaskó Béla monográfiájának kis kiegészítését is jelentheti, továbbá aktualitását erősíti, hogy 2013-ban létesült a Körös-éri Tájvédelmi Körzet, melynek része a Kelebiai- halastavak, ami a Körös-éri-főcsatorna révén kapcsolatban áll az általunk vizsgáltterületekkel. Rövid tájtörténet A térség az Alföld flóravidékének [Eupannno- nicum) a Duna-Tisza közi flórajárásához (Pra- ematricum) tartozik (Pócs 1991). Molnár Zsolt a természetközeli növényzet alapján végzett tájlehatárolásában az Illancs déli kétharmad része és a Bácska mozaikos löszös-homokos tájai, valamint a Délkelet-Kiskunság (nagy részben a Dorozsma-Majsai homokhát) határára helyezi (Molnár 2003). A táj változását Mártonná Erdős Katalin munkája alapján mutatjuk be (Martonné 1997). A területet a Pannon-beltenger több száz méter vastag agyagos homokos üledékkel bélelte ki. A miocén közepén a medencék süllyedése nagy arányban folyt. A pleisztocén elején a Duna folyásiránya a Csongrád-Szeged vonalat követte, a Würm második felében lassan felvette az észak-déli irányt, ami ma is jellemző rá. A felszínfejlődésben a mai Dunántúlon eredő Ős-Sárvíz is szerepet játszott, üledékei jelentősen különböznek a Dunáétól. A folyó irányváltása miatt megszűnt a homoklerakódás, és a hordalékkúp felszínét innentől a szél formálta. A Würm felső-pleniglaciá- lisának száraz hideg éghajlatában az erős északnyugati, északi és északkeleti szelek hatására a hordalékkúpok száraz felszínein kialakult az első futóhomok-mozgási periódus. A homokmozgás hozzávetőleg húszezer évvel ezelőtt az enyhébb és nedvesebb időjárásnak köszönhetően mérséklődött, és megkezdődött a hulló por felhalmozódása. A leülepedett porból a periglaciális éghajlaton lösz képződött. (A Bácskai löszös-síkság lösztakarója 1-2,5 méter vastag.) A homokfelszínen megindult a talajképződés. A későglaciálisban az éghajlat folyamatos változása miatt a homok újra és újra mozgásba lendült, de ennek mértéke jóval kisebb volt, mint a felső-pleniglaciális- belié. Ennek oka, hogy a homokterületeket a vastag lösztakaró viszonylag jól megvédte 311
