A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
NÉPRAJZ - Nagyillés Anikó: „Megvigasztalom őket minden szenvedésükben.” A jezsuiták válaszkísérletei a társadalmi változásokra
Nagyillés Anikó A jezsuiták válaszkísérletei a társadalmi változásokra Csávossy Elemér atya a családfelajánlást az esküvővel állította párhuzamba. A felajánlás menetét a következőképpen foglalta össze: „A családfelajánlás szoros kapcsolatban van a jézus Szíve kép tiszteletével. A család Jézus Szíve képet szerez magának, megáldatja és a lakás egyik szembetűnő helyén, ahol a családtagok legtöbbször összegyűlnek, felállítja. Kép helyett természetesen szobrot is állíthatunk fel. Azután a család feje a kép előtt elmondja az egész család nevében, a távollevő s elhalt tagokat is belefoglalva, a felajánló imádságot. Nem szükséges, hogy pap végezze a felajánlást, de természetesen ez is nagyon megfelelő. Bizonyos tekintetben azonban jobb, hogy még a pap jelenlétében is inkább a családapa mondja el a felajánló imádságot. Ez esetben a pap csak megszenteli a képet és megáldja a családot. Minthogy hivatalos képviselője az egyháznak, hivatalos tanú a felajánlás tényénél úgy, mint a házasságkötésnél is.” (Csávossy 1942,210-211). A családokat az Oltáriszentség előtt is közösen fel lehetett ajánlani Jézus Szívének, lelkigyakorlatok, családi napok és más ájtatosságok alkalmával (Csávossy 1942,211). Jézusta „családok királyának” is tartották, ezért a felajánlást „Jézus Szíve trónraemelésének" is nevezték (Csávossy 1942, 211). A család a felajánlást követően arra törekedett, hogy Jézus Szívének tetsző módon éljen, vagyis az Egyház parancsait betartsák (például vasárnapi miselátogatás, gyakori szentáldozás, böjti parancs betartása, illetve a káromkodás, erkölcstelenség és rágalmazás mellőzése), teljesítsék a családon belül egymással szembeni kötelezettségeiket (például hűség, szeretet, gyermekek vallásos nevelése, több gyermek vállalása). Ahhoz, hogy a felajánlás „maradandó hatású legyen”, ajánlatos volt a közös gyónás, áldozás, kilenced végzése, illetve a felajánlás időközönkénti megújítása. Tanulmányomban azt mutattam be, hogy a 19-20. században miként változott meg az egyház egyéneket, illetve közösségeket összetartó, pasztoráló módszere a társadalmi változásokra és új igényekre reagálva. Célom főként annak elemzése volt, hogy az egyház egy válsághelyzetre milyen megoldásokat talált, és ezt miként valósította meg a hagyományos értékek és a modern fórumok felhasználását ötvözve. Az egyház törekvése a gyermekeken, illetve a családokon keresztül az egyénről a közösségre, a világiról a vallásira helyezni a hangsúlyt. Irodalom Barna 1996 Barna Gábor: A tállyai Fáklyás Társulat dokumentumai. Szeged, Néprajzi Tanszék, 1996. Barna 2011 Barna Gábor: Az élő Rózsafüzér társulata: Imádság és imaközösség a 19-21. századi vallási kultúrában. Budapest, Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Brandt 2004 Brandt, Julianne: Nők a magyar református imádságoskönyvekben a 19. század másodikfelében. In: Hatalom és kultúra. Az V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előadásai. Szerk. Nyerges Judit - Jankovics József, Budapest, Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 16-21. DeÁKY 2012 Deáky Zita: A gyermekmunkát meghatározó tényezők Magyarországon a 19-20. század elején. In: Központban a család 2. kötet. Szerk. Örsi Julianna, Túrkeve-Szolnok, 2012, 37-50. Fábri 1999 Fábri Anna (szerk.): Anő és hivatása: Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből 1777-1865. Budapest, Kortárs Kiadó Fehér 2005 Fehér Katalin: Sajtó és nevelés Magyarországon 1777-1849. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó Frauhammer 2014 Frauhammer Krisztina: A Szívgárda kiadványai a gyermeknevelés szolgálatában. In: Lelkiségekés lelkiségi 297
