A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Sánta Gábor: Gajdács Mátyás és Fekete István
Terepbejárások, leletmentések és feltárások 2015 Ásotthalom, Külső-Csorda-járás I. (Csongrád-megye) Ő, Á Az 55. sz. főút Mórahalom elkerülő és a megyehatár közötti szakasz 11,5 kN tengelyterhelésre történő burkolatmegerősítés és párhuzamos kerékpárút építése projekt kapcsán, 2016. május 9-24. között Ásotthalom Külső-Csorda-járás 1. lelőhelyen folytattuk a 2015-ben megkezdett megelőző feltárást. A humuszolást az 55. számú főút déli oldalán, közvetlenül az itt található tanya előtti részen (korábban a tanyához tartozó kert), a 2015. év novemberében megkutatott két szelvényünk között kezdtük el. Ezt követően került sor a műút északi oldalán, azzal párhuzamosan mintegy 200-250 méter hosszan, a későbbi kivitelezés teljes szélességének, illetve a főúthoz csatlakozó bekötőút területének feltárására. A munkát némileg lassította, hogy a géppel letermelt földréteg nem került elszállításra, azt a megnyitott szelvényszakasz mellett, a kisajátítási határon belül kellett elhelyezni. Tovább nehezítette a helyzetet a forgalmas műút közvetlen közelsége. A körülmények következtében a műúttal párhuzamos sávot így 4 szelvényszakaszra bontva tártuk fel. A beruházással érintett lelőhelytest teljes területét ugyanakkor nem tudtuk feltárni (3500 m2), mivel a lelőhely keleti és nyugati végét is sűrű növényzet borította. A kevés szerves anyagot tartalmazó felső homokréteg eltávolítását követően a sárga és fehér színű homokban sárgásbarna, valamint szürke betöltéssel rajzolódtak a régészeti korú beásások. A régészeti jelenségek jelentkezési szintjei igen változatosan mutatkoztak. Míg bizonyos részeken akár 160 cm vastag, több rétegre tagolható homok halmozódott fel, addig máshol mindössze 30-40 cm szerves homok eltávolítása után már jól látszódtak az Árpád-kori anyaggal keltezett jelenségekfoltjai. A humuszolással érintett felületen összesen 47 stratigráfiai egységet különítettünk el, amely 23 objektumhoz tartozott. Az előkerült leletanyag alapján a jelenségek két korszakból származnak. A műút déli oldalán feltárt szelvényszakaszban található két kisebb méretű gödörből őskori (bronzkori) edény töredékek kerültek elő. A műút északi oldalán, a feltárt terület nyugati végén az egyik Árpád-kori árok (34. SNR) egy szürke színű rétegben jelentkezett, amely alatt a szürkésfehér színű altalajból kerültek elő őskori edénytöredékek. Az itt megfigyeltek, illetve a nyomvonal folytatásában, mintegy 20- 25 méter távolságra fekvő, kisebb, de szabályos dombocska alapján a lelőhely ezen a részen főként őskori jelenségekkel folytatódhat. A telepjelenségek döntő többségét — amelyek a kutatással érintett felület teljes területét érintették — az Árpád-kori leletanyaggal keltezett, különböző méretű és kialakítású árkok (karámok, területet határoló árkok) adták. A terület hosszabb ideig történő használatát jól mutatta, hogy néhány esetben a karámok szuperpozícióban voltak egymással. Az Árpádkori jelenségek közül kiemelkedett egy földbe mélyített, téglalap alaprajzú, ÉNy-DK-i tájolású épület, amelynek DNy-i sarka az 55, út alatt folytatódott. A ház közvetlen szomszédságában egy cölöpszerkezetes épület nagyobb részletét is sikerült megfigyelnünk és dokumentálnunk. A terület Árpád-kori jelenségeinek pontosabb keltezését a 2015. év novemberében, a fémdetektoros vizsgálat során előkerült érmék alapján a 12. századra datálhatjuk. Az ásatási dokumentáció készítésében Haraszti László, valamint Olgyay János segédkezett, a bontó munkát, illetve a geodéziai felmérést a Móra Ferenc Múzeum munkatársai végezték el. Varga Sándor 365
