A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Sánta Gábor: Gajdács Mátyás és Fekete István
Sánta Gábor Gajdács Mátyás és Fekete István Neked prezentálni. A vadvirág még bőrruhában és mezítláb jár, megfelelne mindenesnek. A másik már európai nevelés, beszél angolul, divatosan öltözködik, gépel és táncol, szenvedélyesen twistéi és rumbázik, szóval az Isten is titkárnőnek teremtette. Azt hiszem, stimuláló hatással [tudna] lenni az irodalmi tevékenységedre. Ha nem tudsz választani, akkor elviszem mind a kettőt. Vagy elég lesz egy is? Egyébként hogy vagy, Pistám, miként telnek napjaid? Kedves Feleséged őnagyságának kézcsókomat és néhány szelvényt autóvezetésből küldöm. Téged pedig szeretettel köszönt igaz híved: Mátyás Ehhez a levélhez Gajdács Mátyás öt újságki- vágatot mellékelt. (A francia nyelvű karikatúrák a női autóvezetést gúnyolják.) Az utalások alapján az Etiópiából érkező borítékban két fénykép is lehetett, amelyeken egy-egy hagyományőrző és modern fiatal bennszülött lány látható. Ezekkel a kedélyes Gajdács a kettőjük életkorán ékelődhetett, míg a karikatúrákkal Fekete István feleségének autóvezetésére célzott. (A fotók elvesztek.) E levélre Fekete István feltehetőleg 1964 novemberének végén küldött választ, és bizonyosan elmondta benne, hogy a közelmúltban Bécsben jártak a feleségével. (A lányukat látogatták meg, valamint az író a műveinek német nyelvű kiadását intézte.) Nyilvánvalóan megint érdeklődött Gajdács hazatelepülési terveinek alakulásáról, és hogy van-e lehetősége még afrikai nagyvadak elejtésére? Az idős etiópjai magyar mindkét kérdésre udvariasan, de röviden válaszolt. Azonban az akkoriban Kelet-Afrika iránt megnőtt magyarországi figyelem változatlanul sokkal jobban foglalkoztatta. Az 1960-as és az 1964-es magyar gyűjtőexpedíciókra minden bizonnyal figyelt, de nem találom a nyomát, hogy találkozott volna a honfitársaival. (Ellenben bizonyosnak látszik, hogy a résztvevők legalább az utazások szervezésekor kapcsolatban álltak vele.) A vadásztatástól Gajdács ekkoriban már eltávolodott, de elszakadni természetesen sohasem tudott tőle. A következő levél írásakor ezek a témák foglalkoztatták. A közelmúlt magyar expedíciói nyilvánvalóan reménnyel töltötték el a hazatelepülni szándékozót: A.[ddisz-]A.[beba], dec. 13. [1964] Kedves Pistám, hogy mulattatok Bécsben? Miért nem mentetek inkább Olaszországba? Az én idei hazatérésem elmaradt, majd csak tavasszal vagy a nyáron fogok hazamenni. Itt szomorú változás van, csak a turisták lőhetnek nagyvadat, míg mi, adófizető polgárok nem. Te Pistám, jársz-e vadászni, és mire?A Szunyoghy [János] elutazott-e már Tanganyikába?2' Preparálják-e már a Széchenyi-féle állatokat, és ki712 Van-e Őry-nek méltó utóda?21 22 23 Ne haragudj, hogy ennyi kérdéssel zaklatlak, de ezek a dolgok érdekelnek engem. Ide lassacskán kezdenek jönni a külföldi vadászok, de gyenge eredményt érnek el, mert a „szafarizás" nincs rendesen organizálva, és a „white hunterek" 100-120 US[Aj- dollártszámítanak naponta a vezetésért, amihez abszolúte nem értenek. Én ezt a mesterséget nem csinálom, nem bírom, de szívesen megyek azzal, 21 „Dénes István 1959/1960-ban magyar vadász-és gyűjtőexpedíciót szervezett - emlékezik vissza Szunyoghy János az útleírásában -, és én mint a Magyar Természettudományi Múzeum emlősosztályának vezetője, az expedíció zoológusaként néhány hónapra eljuthattam Tanganyikába. Feladatom az volt, hogy az elejtett nagyvad konzerválásának irányítása mellett kistermetű emlősöket, madarakat és rovarokat gyűjtsék múzeumomnak.” Mindez Szunyoghy második tanganyikai tartózkodásának úti beszámolója előszavában olvasható. [Szunyoghy jános: Egy év Tangartyikában. Bp., 1968,6.) Ebben az 1965/1966-os expedíciót megörökítő kötetben azonban egyszer sem tűnik fel Gajdács Mátyás neve. Vajon miért nem? Nos, Szunyoghy 1965 februárjában indult el Budapestről, és az óceánjáróból Mombasában pakolta szárazföldre a felszerelését. Vagyis Etiópiában nem járt, ezért Gajdáccsal sem találkozhatott. Valószínűleg egyébként is éppen elkerülték volna egymást, mivel az idős afrikai magyar éppen ekkoriban települt végleg haza. 22 A hatvanas évek elején Széchenyi Zsigmond kétszer utazott Afrikába. 1960-ban akár kezet is foghattak, mivel Gajdácshoz viszonylag közel, Észak-Tanganyikában vadászott ötödmagával. Széchenyi 1964-es második expedíciójának útitársa, a felesége szerint e találkozóra biztosan nem került sor. Az expedíció élményeit megörökítő Denaturált Afrikában (Bp., 1971J nem is olvasható Gajdács Mátyás neve. 23 A Széchenyi Zsigmondnét minderről megkérdező Gyorgyevics Tamás azt írta nekem 2015. december 20- án, hogy „o preparátortőry Sándornak hívták. Széchenyi Zsigmond kifejezetten jóban voltvele, a háború előtt szinte kizárólag vele dolgoztatott. (Nem tévesztendő össze a Természettudományi Múzeum későbbifőpreparátorával, Eöry Miklóssal!)" 335
