A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben míg bolygatatlan sírokban szintén 7 alkalommal bontottunk ki ruhatűző kapcsot, ami azt mutatja, hogy a nők 70%-nál volt jelen ez a viseleti elem (9. tábla). A rablott sírok, amelyekben nem találtunk fibulát, olyan mértékben ki voltak fosztva, hogy a bennük talált tárgyak egyike sem volt ép (Kujáni 2014,2-3. táblázat). Ez alapján talán nem nagy merészség kijelentenünk, hogy ebben a közösségben a nők szinte mindegyike viselhette ezt az ékszert.24 Gyermeksírokban a leggyakoribb lelet a fibula. A 14 gyermektemetkezés közül 11 sírban fordult elő (Kujáni 2014, 3. táblázat). Síronként 1-1 példány volt a jellemző. Bolygatatlan temetkezéseknél a korszaknak megfelelő helyen, a mellkas közepén, illetve a jobb és bal kulcscsont alatt figyeltük meg őket. Alá- és oldalt hajlított típusokat azonos - 5-5 esetben - bontottunk ki.25 Az alföldi szarmata viseletben - gyakran a mellkason - különböző típusú fibulák jelennek meg (8. tábla). Előfordulnak férfi-, gyermek-, de leggyakrabban a női ruházat részeként.26 Funkciójuk nem tisztázott, ékszernek a díszesebb, valamint az igen aprónak számító darabokat tekintjük. A viseletben több feladatot is elláthattak ezek a díszítmények. Vörös Gabriella véleménye szerint funkcionális szerepet töltött be a tápéi temetőben in situ helyzetben megtalált nő fibulája, itt a hasíték összefogására szolgálhatott (Vörös, 1996,125), míg az egyéb helyeken fellelt (váll, kar, fej felett stb.) példányok más ruhadarabok (esetleg halotti lepel) összefogására utalhatnak (Kulcsár 1998, 53). De az sem zárható ki, hogy pusztán viselője ruházatát ékesítették.27 A keleti szarmatákra nem jellemző, ám a Kárpát-medencében gyakoribbnak mondható a kettős vagy többes fibula viselet (Kulcsár 1998, 53). Kimutatható, hogy a többes fibulavi- selet nem egy, hanem több ruhaelem záródását vagy egymáshoz való rögzítését is jelentheti (Istvánovits 1986,1394-1396). Többes - jelen 24 Ennek részben ellentmond, hogy a 182. sír nem volt bolygatott, mégsem találtuk meg a fiatal nő temetkezésében a ruhakapcsolót. 25 Az egyetlen vasból készült darabot a korrodáció miatt nem lehetséges tipológiai csoportba sorolni. 26 Vö. Vaday-Domboróczki 2001, 71; Kőhegyi-Vörös 2011, 297. 27 Véleményem szerint egy 2-3 centiméteres, puha fémből készült tűvel nehezen elképzelhető egy viszonylag nehéz köpeny vagy felsőruha összefogása. esetben kettős - fibula viseletét 3 temetkezésnél megfigyeltük meg (145., 159. és 160. sír) (10. tábla 19-20; 21-22; 24, 27). Ez kizárólag női sírokban fordult elő. 2 alkalommal in situ helyzetben találtuk a darabokat, a 145. sír viszont igen nagyfokú rablásnak volt kitéve. A temetőtérkép alapján feltételezzük, - mindhárom sír a temető közepén, egymáshoz közel, egy sorban helyezkedett el - hogy az itt eltemetettek között valamiféle kapcsolat lehetett (9. tábla).28 A fibulák tipológiai besorolása nem elsősorban a viseleti rekonstrukciók elkészítése miatt fontos, hanem azért, mert ez az egyik olyan tárgytípus a temetőkben, amely az egyes sírok egymáshoz való viszonyát tükrözheti, ezáltal a temetők belső időrendjét is meghatározhatja. De nem csak ezt mozdítja elő, hanem a relatív és abszolút időrend meghatározásához is nagymértékben hozzájárulhat. Ugyanakkor már az elsődleges anyagfeldolgozásnál feltűnt, hogy az apátfalvi sírokban talált viseleti elemek és mellékletek nagyon egységesek voltak, az egyes típusokon belül igen kisszámú variációt különíthettünk el. Ez a fibuláknál is megfigyelhető volt (8. tábla). A datálásban nehézséget jelen, hogy maguknak a fibuláknak a keltezése sem mindig megbízható. Apátfalván, mind a későbbiek során láthatjuk, - néhány kivételtől eltekintve - általánosan elterjedt típusokról beszélünk, amelyeket igen tág időhatárok között használtak a szarmata viseletben. A ruhatűző kapcsok viseleti helye az áll alatti, a nyaki és mellkasi rész volt. A temetőben kizárólag alá- és oldalt hajlított lábú típusokkal számolhatunk. Igen töredékes állapotban találtuk a 146., a 153. sír későbbi temetkezésénél, a 163., a 186., valamint a 209. sírban előkerült példányokat (10. tábla 13, 22, 28). A fibulákata láb hajlításának típusa, anyaguk, tagoltságuk, húrvezetésük és a kengyel átmetszete alapján különítettem el. A fibula altípusok csaknem mindegyike megfigyelhető a gyermekeknél is, melyek sem méretükben sem anyagukban nem különböznek a felnőttekétől. Összesen 6 fő- és számos alcsoportba soroltam ezeket, nőknél és gyermekeknél 5 típust azonosítottam. 28 A 153. sírban két női váz mellett találtunk - szórt helyzetben - két ruhatűző kapcsot, így nem bizonyítható a kettős fibulaviselet. 31
