A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor-Illés Gábor: Adatok Kisszállás környékének Coleoptera faunájához, különös tekintettel a természetvédelmi szempontból jelentősebb fajokra
Csehó Gábor - Illés Gábor Adatok Kisszállás környékének Coleoptera faunájához egyed pusztítását észleltük, azt a csapdasort azonnal megszüntettük, hogy a populációban ne okozzunk nagyobb kárt. A csapdák ürítése és az újratöltése kétheti rendszerességgel történt. A begyűjtött anyagot felcímkézve (gyűjtés helye, ideje] izopropil-alkohollal tartósítottuk. A csapdázások mellett fűhálózással és az ürülékek átvizsgálásával gyűjtöttük azokat a bogarakat, amelyeket a csalogatóanyag nem vonzott. Esténként a lámpával megvilágított házfalaknál tanulmányoztuk a fényre repülő bogárfajokat. A vizsgált területek jellemzése A kisszállási Kápolnai-tó nevét egy ma már nem létező kis kápolnáról kapta, amely a Körös-éri főcsatorna partján állt, közvetlenül a mai 53-as főút mellett. A Körös-ér magyarországi szakasza Kunfehértót és a Kelebiai-halastavakat köti össze. Eredetileg a Kelebiai-halastavak vízutánpótlását biztosította, emellett a belvízelvezetést is szolgálta. Manapság, az aszályok miatt, csak időszakosan folyik benne víz, korábban a Kunfehértóból folyamatos vízutánpótlást kapott. A csatorna ökológiai folyosó szerepe sem elhanyagolható, bár néhány szakaszon a gazdálkodók gyakran a partjáig beszántják, továbbá súlyos gond a csatornapart rendszeres égetése is. A tó jellemző növénytársulása a nádas (Phragmitetum communis], a déli részén a széleslevelű gyékény (Typha latifolia) az uralkodó. Körben fehér akácból (Robinia pseudoacacia) álló erdősáv szegélyezi, amelybe a magasabb térszíneken kökény (Prunus spinosa] és vadrózsa (Rosa canina) nyomult be. A mélyebb, nedvesebb részeken megjelent a fekete bodza (Sambucus nigra), a fehér fűz (Salix alba), és közvetlenül a nádszegélyben a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angusti- folia). A csapdasorunkat közvetlenül a nádas és a csatornapart közé ástuk el. A gyepek domináns növénytársulása a homoki legelő (Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae) (Borhidi 2003). A Kápolnai út melletti kaszálón, ami hajdani nutriatelep mellett húzódik (kaszáló 1), kisebb állatállomány legel, így a gyep záródottabb, ellenben azon a részen, amely a vasúti töltésen túl helyezkedik el (kaszáló 2], szinte egész évben kint legelnek a juhok és a szarvasmarhák. Itt a tiprás miatt a talaj degradáltabb és a növényzet sokkal nyíltabb. Rajta lazabokrú tarackos szálfüvekkel találkozunk. A talajcsapda-sorokat a területek magasabb, szárazabb részein, a kaszáló szélén helyeztük el. (Megjegyeznénk, hogy nem célszerű külön rétről, kaszálóról, vagy legelőkről beszélni, mert a vizsgált területek gyakorlatilag mindhárom funkciót betöltik.) A Tompái út melletti lucernás (Szarvasi AS-1 fajta - Medicago sativd) a vizsgált évben legfeljebb kétéves lehetett, mert a második évtől jellemző gyomtársulása még nem alakult ki. Hazánkban általában négy (legfeljebb öt) évig szokták egy helyben hagyni (Borhidi 2003). A lucernatábla közepén található kis akácos erdőfoltot csapdáztuk körbe. A 26,4 hektár kiterjedésű Két-erdőt cser- nozjom jellegű homoktalajra telepítették. Az erdőt alkotó fafajok területi eloszlását az 1. táblázat és a hozzá tartozó 1. ábra szemlélteti. A talajcsapdákat a D jelzésű, 2,07 hektáros területen raktuk le. Itt 55 éves kocsányos tölgy (Quercus robur) állomány található, melybe egy kevés csertölgyet (Quercus cerris) is ültettek (elegyarány 96:4). A cserjeborítottság \ \ 1. kép: A Két-erdő üzemtervi térképe (ÁESZ Kecskeméti Igazgatóság 2004) 313
