A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)

NÉPRAJZ - Mód László: A Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének tevékenysége

Mód László A Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének tevékenysége Egyesület. A Pozsonyi Szőlőtermesztők Egyesülete az 1880-as években tudományos felolvasások, kirándulások szervezése mellett aktív szerepet vállalt a kiállításokon való részvételben, a bo­rértékesítés fellendítésében illetve a szakiskola alapításában is, amelyet 1901-től a magyar ál­lam működtetett. Az általa létesített amerikai szőlőtelep kiterjedése az 1910-es évekre elérte a 26 kát. holdat. Az egyesület választmányából több bizottság alakult, amelyek közül említést érdemel a kimérési, a vincellér, a kísérleti szőlő­telep, a vesszőkiosztó illetve a vincellér jelzővel illetett. Szőlészeti egylet működött Bazinban, borászati és gyümölcsészeti egylet Modoron, szőlő- és bortermelő egyesület Szentgyörgyön. (Limbacher-Pósch 1913, 76-80) Az 1880-as években Szegeden már felmerült olyan társulás létrehozása, amelyik a szőlő- birtokosok érdekeit képviselve elősegíti a kor­szerű szüretelési és pincekezelési eljárások elterjesztését, illetve előremozdítja a homoki borok értékesítését. Az ún. „Szeged-kerületi borászati egyesület" egyfajta szövetkezetként működött volna, mivel célul tűzte ki a kisbir­tokosoktól a szőlő vagy a must felvásárlását és feldolgozását. A Zsótér Andor által a Szegedi Napló hasábjain 1887. február 12-én közzétett felhívásban foglaltak azonban különböző okok miatt nem valósultak meg, a szőlő- és borter­melés korszerűsítését a városban és határában tevékenykedő gazdasági egyesületek vállalták fel, amelyek a mezőgazdaság más ágazatainak a modernizálását is próbálták előremozdítani. A19-20. század fordulóján érkezett el az ideje annak, hogy a szőlő- és bortermelők országos szinten is létrehozzák érdekvédelmi szerveze­tüket, amely 1902-ben Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete néven alakult meg. A Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesületét 1910-ben Szegeden megalapító szőlőbirtokosok alapvető célként a homoki szőlőkultúra érdekeinek or­szágos képviseletét tűzték ki, ami meglehetősen sokféle feladat ellátást jelentette. Magában fog­lalta például a telepítési, a művelési eljárások valamint a szőlő- és borértékesítés figyelemmel kísérését, a szakoktatás és borvásárok meg­szervezését, pinceszövetkezetek, borpincék létesítését. A célkitűzések között szerepelt továbbá a homoki borvidékeken kongresszusok, kiállítások lebonyolítása, a védekező anyagok szövetkezeti úton történő beszerzése, havonta megjelenő szakfolyóirat kiadása, de az alapsza­bályok közé bekerült a szőlőműveléshez kapcso­lódó háziipari tevékenység támogatása, illetve tanfolyamok szervezése is. Az első világháború az egyesület életében óriási törést jelentett, amelynek következtében a két világháború közötti időszakban már nem tudta képviselni megfelelően a homoki szőlősgazdák érdekeit (Mód 2014/a). Éppen emiatt növekedhetett meg a helyi önszerveződés eredményeként létrehozott gazdatársulások szerepe, amelyek nem egyszer országos viszonylatban is próbálták kimozdítani az ágazatot válságos helyzetéből.11 A megalakulás körülményei és az alapszabályok A Csongrádi Szőlősgazdák Egyesülete 1921. február 2-án alakult meg, hivatalos működését azonban csak 1924. március 30-a után kezdhette meg. Alapszabályukat a belügyminisztérium először nem fogadta el, hanem utasította a tag­ságot arra, hogy az 1922/7700. számú rendelet nyomán készítsen újat.11 12 A Magyar Király Szálló 11 Pásztor Ágota balmazújvárosi egyesületek tevé­kenységének elemzése során tett kísérletet arra, hogy összefoglalja a téma kutatásának lehetőségeit. Értekezésében kihangsúlyozta azt, hogy atársulatok vizsgálatában több tudományszak is szerepet vállalhat. Kutatásai során arra kereste a választ, hogy a paraszti polgárosodás folyamatában megjelenő egyesületi kultúra miképpen gyakorolt hatást a szokásrendszer átalakítására. (Pásztor 2010, 7) 12 Az egyesületek számának ugrásszerű növekedése maga után vonta jogi szabályozásuk szükségességét. Szapáry Gyula belügyminiszter 1873-ban kibocsátott körrendeletét, amely elvben az egyesületi szabadsá­got kimondta, a két világháború közötti időszakban is alapvető jogforrásnak tekintették. A rendelkezés a szervezetek működését miniszteri engedélyhez kötöt­te, törvényes felügyeletet viszont a törvényhatóságok feladatává tette. 1875-ben Tisza Kálmán körrendeleté rögzítette az egyesületek megalakításával kapcsolatos tennivalókat. A szervezetek csaka belügyminiszter által jóváhagyott alapszabály birtokában kezdhették meg működésüket, amelyet a tagok többnyire központilag kibocsátott minták segítségével állíthattak össze. Az alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályt 265

Next

/
Oldalképek
Tartalom