A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Tóth József szegedi órás és családja
Fári Irén Tóth [ózsef szegedi órás és családja intézkedéseket" tartalmazta. A még Teleki Pál idejében előkészített törvény megtiltotta a zsidók, illetve a második zsidótörvény értelmében zsidónak tekintendő személyek és a nem zsidók közötti házasságkötést, sőt még a testi kapcsolatot is börtönnel büntették. Horváth István, bár református vallásban nevelkedett, felmenői között volt izraelita, ami reménytelenné tette Tóth Kata és Horváth István tervezett házasságát. A szülők, az újsághírek célozgatásaival ellentétben, nem tiltották egymástól a fiatalokat, csak arra kérték őket, hogy halasszák el a házasságkötést a tanulmányaik befejezése utánra. A Tóth család elsősorban Kata kiváló tanulmányi eredményét féltették lányuk színjátszó társaságban betöltött szerepétől és a felbukkant nagy szerelemtől. Az egyetemen az új tanév kezdetén felülvizsgálták Horváth István származását, aminek következtében a színjátszó társulatnak csak vendégtagja maradhatott. Az egyetem rektori székét a földrajztudós Kogutowicz Károly vette át. Az új vezetés kijelentette, hogy „a szegedi gondolat és a hivatásrendiség alapján áll, és magasabb magyar célokért küzd” [idézi Sándor A 1997,31]. Október 11-én megjelent az új házassági törvény. A két fiatal nem látott más megoldást, 1941. október 18-ára virradó éjjel Budapesten a Duna-parton lévő Carlton Szállóban közös öngyilkosságot követett el. Kata, mint vegyészhallgató juthatott hozzá a gyorsan ható ciánhoz. Az országos lapok napról-napra újabb részletekkel számoltak be a két szegedi diák megrázó tragédiájáról. Mivel a diák-Hamlet révén már korábban a figyelem középpontjába kerültek, és a fiú édesapja is ismert ember volt, magas tisztséget töltött be az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (OMKE) főtitkáraként, az újságok nagy terjedelemben foglalkoztak az eseménynyel és az okokkal. Megírták, hogy a tehetséges és nagyreményű fiatal rendező „származása nem állja ki a mai követelményeket” és azt is, hogy a fiatalok búcsúlevelükben a körülmények miatt meghiúsult házasságkötési szándékukat jelölték meg tettük indítékaként. A szegedi újságok, ellentétben a bulvárszenzációt sejtető fővárosi lapokkal, őszinte megdöbbenéssel és részvéttel írtak róluk. Mindketten az egyetemen és a városban is közismertségnek és közszeretetnek örvendtek. A kurzusújság, a Szegedi Új Nemzedék, amely korábban élesen támadta az egyetemen meghonosított, Szent - Györgyi Albert professzor által képviselt angolszász szabad szellemiséget, egyenesen ezt a szellemiséget tette felelőssé a tragédia bekövetkeztéért. A Délmagyarország visszafogottabban fogalmazott: „A színházi események higgadt és tárgyilagosságra kötelezett referense, aki áprilisban egy megindítóan örömteli estén a játékról és a műről: az egyetemi színjátszók Hamletjéről számolt be, megragadva az ifjúság hitének, lelkesedésének láttán, most itt áll a riport fájdalmas színterén, két fiatal holttest előtt, és beszámolóra botladozik a tolla a shakespeari tragédia szereplőiről, akik saját életükkel lettek mozdulatlan szereplői a shakespear-i sorstragédiának. Valósággal sorstragédia az, ami bekövetkezett Hamlet lobogó, rajongó rendezője és Gertrúd királyné égő megszemélyesítője: ifj. Horváth István és Tóth Kata életében. Két rajongó és tehetséges fiatal lélek tűnik el a dráma mélységében, shakespeari záróakkord”- írta a lap 1941. október 21-én. Horváth Istvánt legnagyobb sikerének színhelyén, Szegeden helyezték végső nyugalomra. Sírja máig megvan a református temetőben. Búcsúztatásán részt vett a város haladó értelmiségi rétege. A Tóth család azonban úgy döntött, hogy kerülve a „felhajtást” - ahogyan Manyi néni hetven évvel később a Legenda című filmben fogalmazott - Katát szűk családi körben, a fővárosban temették el. Amikor lejárt a sírhelye, a még élő édesanyja tudomása nélkül titokban újratemették Szegeden a Dugonics temetőben (Rózsa utca], a családi sírhelyen (19. kép). Az édesanya sohasem tudta elfogadni a szép, kitűnő tehetségű leánya döntését, nem tudta magát túltenni a veszteségen. A családra újabb súlyos megpróbáltatások sora várt: a háború, a néhány év múlva végrehajtott államosítás és az édesapa, Tóth József 1949-ben bekövetkezett halála. A Kárász és Kölcsey utca sarkán lévő órás és ékszerész üzlet ugyanazon a helyen azóta is működik. Tóthné özvegyi jogon tovább folytathatta az ipart, egy segéddel javításokat vállalt és 1960-ig a Feketesas utcában dolgozott. Tóth Margit 1944-ben, Szeged bombázása idején megismerkedett, 208
