A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Medgyesi Konstantin: A „demokrácia” mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben
Medgyesi Konstantin A „demokrácia" mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben Tamasi Mihály marxista helytörténész szerint a makói kommunisták „nem mindenben értették meg” a párt új irányvonalát, de ennek ellenére mégis hozzáláttak a „fasisztaellenes demokratikus erők tömörítéséhez” (Tamasi 1974b, 175], Ennek a demokrácia ethoszát - ideiglenesen, taktikai okok miatt- elfogadó stílusnakvoltjelképes megnyilvánulása, hogy a háborús viszonyok közepette az úgynevezett polgári városparancsnok (az ideiglenes polgármester] a kommunisták jóváhagyásával, egyetértésével az egykori Kossuth-párti, polgári demokratikus gondolkodású Könyves-Kolonics József ügyvéd lehetett. A „demokratikus politikai napilap” fejléccel megjelenő, de a kommunisták befolyása alatt működő Makói Népújság első számában, 1945. január 23-án a helyi kommunisták álláspontját közlő szerkesztőségi cikk leszögezte, hogy a kommunisták a „demokratikus államrend”6 pártján állnak és a demokrácia alapvető részének tekintik a szabadságjogokat, a „szervezkedési szabadságot” és a gyülekezési szabadságot. A négy nappal később megjelenő, aláírás nélküli, de szintén a kommunisták véleményét tükröző írásban az ismeretlen szerző hitet tett amellett, hogy a kommunisták a „demokratikus utat”7 választották. „Nem akartunk terrorisztikusan eljárni”8 - olvasható a cikkben, ahol a szerző azt is kifejti, hogy a demokrácia „formai lehetőség”, amelyben „a nép többsége dönt” a kormányformáról. E publicisztikában megnyilvánuló demokrácia-értelmezésben is tetten érhető az a jellegzetes kommunista megközelítés, amely szerint a demokrácia viszonyai közepette is a „reakcióval" „könyörtelenül” kell elbánni, árt a Pártunknak. Ezek az elvtársak minden jómódú parasztot, minden értelmiségit, de minden jobban öltözködő iparost, vagy ipari munkást a Kommunista Párt ellenségének tekint." (Púja Frigyes megyei káderes beszéde az MKPII. Csanád megyei konferenciáján. PIL 274. f. 16. cs. 153. őej Erdei Ferenc a Város és vidéke című városszociográfiájában is írt erről a bizonyos makói szélsőbaloldali szektás csoportosulásról: „Makón erős és aktív volt a munkásmozgalom. [...] De nem kevés szektás hajlam is kifejlődött a munkásmozgalom soraiban. A szocializmusba vetett hit és az osztályharc elszántsága olykor messianisztikus elképzelésekig vezetett." (Erdei 1977, 282] 6 Kommunisták a magyar közéletben. Makói Népújság. 1945. január 23., 1-2. 7 Gondoljukmeg! Makói Népújság, 1945. január 27., 1-2. 8 Uo. máskülönben veszélybe kerül maga a demokrácia. Gajdi István Rólunk, kommunistákról! című cikkében arról ír, hogy a demokrácia adta keretek között sem gyakorolható afféle „humanizmus”,9 amelynek köszönhetően a demokrácia ellenségei olyan szinten „erőre kapnak, hogy szépen-lassan kiácsolnák szívükben a nekünk szánt akasztófát".10 11 E megjegyzéssel betekintést nyerhetünk a koalíciós évek helyi kommunista lelkivilágába, amelynek egyik jellemzője a félelem a későbbi, potenciális „ellenforradalmi” megtorlástól. Gajdi írásában van még egy tanulságos demokrácia-értelmező megjegyzés: „A demokráciát választottuk, mikor kész lehetőség állt előttünk az osztályuralom megvalósításához”.11 E mondat arra utal, a helyi kommunisták 1944 őszétől több hónapon keresztül érzelmileg nehezen élték meg, hogy nincs lehetőség a proletárdiktatúra megteremtésére - noha formailag minden erőforrás rendelkezésükre állna. Másrészt ezen érvelés mögött rekonstruálható az a fajta vitakultúra, miszerint véleményeltérés esetén a polgári demokratikus erőkkel szemben döntő érv lehetett a kommunisták részéről, hogy nekik lehetőségük lett volna diktatúra kialakítására is, de ők a demokratikus utat választották, így a szemben álló felek értékeljék mindezt és ne ragaszkodjanak adott esetben egy konkrét állásponthoz. A demokrácia védelméért című, 1945. április 12-i vezércikkben a makói közéleti sajtófórumon először érhető tetten a demokrácia védelme ürügyén az „ellenségkép” markáns megjelenítése. „A demokrácia érdekében nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy emberiességből ne sújtsunk le a legnagyobb eréllyel a demokrácia ellenségeire"12 - olvasható az írásban. A vezércikk szerint éppen a humanizmus érdekében kell fellépni az „ellenséggel” szemben, és ezt a határozott cselekvést Makón is fel kell vállalni. "Ha az egyik testrészünk annyira megbetegszik, hogy az egész szervezetet romlással fenyegeti, akkor az orvos eltávolítja azt, ugyanúgy a társadalomnak is joga van, hogy 9 Gajdi István: Rólunk, kommunistákról! Makói Népújság. 1945. február 4., 1. 10 Uo. 11 Uo. 12 A demokrácia védelméért. Makói Népújság. 1945. április 12., 1-2. 167
