A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Az ellenzék 1922-es kampánya és a törvénytelenségek
Sipos [ózsef szításával, április 20-i A törvény c. cikkében a bíróságokat és a független bírói eljárást rosz- szindulatúan gyanúsító bírálatával a közrendet és a közbiztonságot veszélyezteti, és az április 13-i számában a Pokolgépek c. és ugyancsak az április 20-i A törvény c. cikkével az ország külpolitikai érdekeit sérti. Ezt a betiltást a Világ már nem is kommentálta.42 Nyilván azért, mert itt ugyanazt a módszert alkalmazta a belügyminiszteri apparátus, mint a Magyar Ugarnál. Vagyis ennél a lapnál is régebbi cikkekkel indokolták a lap betiltását, holott valószínű, hogy a választások előtti kampányból akarták kikapcsolni az Újpesti Közlönyt is. Ennek tisztázása további kutatást igényel. Az ellenzéki pártokat és képviselőjelölteket ért atrocitások, illetve az ellenzéki sajtó betiltását vagy megfélemlítését ért támadásokat szóvá tevő bejelentéseket a kormány és a kormánypárt politikusai - az esetek többségében - cinikusan visszautasították. Jellemző volt Gömbös május 18-án adott nyilatkozata: megállapította, hogy a polgárság politikai jogainak gyakorlásában, különösen agilitás tekintetében, messze mögötte marad a szociáldemokrata munkásságnak. Elismerte, hogy a polgárságnak az „intranzigens keresztény táborhoz” tartozó része agilis, de egy része mintha téli álmát aludná. Gömbös kijelentette: a polgárságnak ki kell vennie a maga részét az ország igazgatásában. Ezért nyomatékosan felhívta a figyelmüket: „hazafiúi kötelességét mulasztja el az, aki a jelenlegi választásnál politikai jogait, amelyek egyben polgári kötelességei is, a törvényes keretek közt az agilitásban a legnagyobb mértékben ki nem használja". A liberális sajtó figyelmeztette Gömböst arra, hogy amikor nap-nap után választási visszaélésekről érkeznek a hírek, gyűlések betiltásáról, ajánlási ívek elkobzásáról, ellenzéki jelöltek választókörzetükből való kitiltásáról, akkor érthető a polgárság egy részének a politikai passzivitása.43 42 Világ 1922. V. 18., 2. 43 Uo. Összegzés E tanulmány tapasztalatait a következőkben állapíthatjuk meg: a legitimista ellenzék programja sem foglalkozott érdemben a szociális kérdésekkel és a földreform végrehajtást sem követelték nagyon. Ők a Habsburgok detronizálásának eltörlését és Ottó királlyá koronázását tartották a legfontosabbnak. A királyság intézményének helyreállításától és a Szent Korona tantól remélték a háború előtti jogrend helyreállítását. Sőt! Ez utóbbitól azt is, hogy annak segítségével könnyebben helyre lehet állítani a történelmi Magyarországot. A detroni- záció eltörlését azonban sem a belpolitikai, sem a külpolitikai erőviszonyok nem tették lehetővé. A jogrend helyreállítása sem attól függött. Ezért a legitimista ellenzék kampánya nem volt eredményes, kivéve a Nyugat-Dunántúlon és Észak- Magyarországon, ahol a katolikus többség és az elkötelezett papság, illetve értelmiségmég mindig hitt ezekben az elvekben. Mint láttuk, a liberális ellenzéki pártok közül a legerősebb a Rassay által vezetett Függetlenségi Kisgazda-, Földmíves- és Polgári Párt volt Az ő pr og- ramjuk és kampányuk már részletesen foglalkozott a földreform demokratikus végrehajtásával, a szociális kérdésekkel és a keresztény-nemzeti kurzus demokratizálásával. Mindezek tömegeket vonzottak, tehát veszélyt jelentettek az uralkodó körökre. Ezért ők kapták a legvadabb támadásokat is a miniszterelnöktől és az Egységes Párt politikusaitól. Azok hatására pedig - mint láttuk - beindult a közigazgatási szervek gépezete a demokratikus ellenzéki pártok és politikusok ellen. Különösen a volt októbrista vezetők - Búza Barna, gróf Batthyány Tivadar és Fényes László - és pártjaik ellen. Itt a közigazgatás és az erőszak-apparátus a törvénytelenségek tömegét követte el. A szélsőjobboldali szervezetek pedig újabb és újabb atrocitásokat követtek el demokratikus ellenzéki pártok és azok vezetői ellen. E tanulmány végén pedig néhány példával azt mutattuk be, hogy a kormány mit és hogyan tett az ellenzéki sajtó megfélemlítésére. Mint láttuk, a lapok megvásárlásától a szerkesztők politikai és anyagi korrumpálásán keresztül, az ellenzéki lapok betiltásáig terjedtek a módszerei és az eszközei. A betiltások persze döntően Az ellenzék 1922-es kampánya és a törvénytelenségek 161
