A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kakucs Lajos: Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I.
Kakucs Lajos Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I. Kiss Moriz, Kolonits N., Koch Johann, Knotz Hugo, Lunz Alois, Lissy Carl, Littahorsky Anton, May Marcus, Mayer Franz, Prohaska Peter, Prohaska Carl, Rakisics Sándor, Dr. Radda Ignaz, Radda Josef, Radda Adam, Rada M. J., Radda Friedrich, Rossmann Hermann, Saueressig Franz, Schaller Josef, Spiegel Julius, Schéneck Franz, Speibenwein Johann, Schitinszky Adolf, Valente Ludwig, Weisz Eduard jun. Widmann Michael és Wancsiny Josef polgárok voltak (Schematismus, 78). Az adott évben a lövészegylet vendéglővel bővítette egyleti székházát és lövöldéjét. 1913-ban, a Pancsovai Lövészegylet 100 éves jubileum ünnepélyén az augusztus 15-20. között szervezett lövésztalálkozón és céllövő versenyen részt vettek az 1911-ben alapított Délmagyarországi Lövész Szövetségbe tömörült: Arad, Fehértemplom, Oravica, Orsóvá, Pancsova, Resica és Versec városainak lövészei, valamint Bécs, Budapest, Kecskemét, Kisszeben, Újvidék, Szabadka és Eszék versenyzői. A Hans Schaefer metsző által ez alkalomra készített érem latin nyelvű szövege: „FRANCISCO IOSEPHO I. AUSTRIAE IMPERATORI ET APOSTOLICO REGI HUNGÁRIÁI. NOBILISSIMO HOSPITI 1852. QVI IMAGINEM SUAM DEDICAVIT1863” emlékeztet I. Ferenc József császárnak a lővészegylettel való kapcsolatára (Jelentés 1913). 1813-1918 közötti pancsovai lövészmesterek neve: Rup Franz (1813), Lunc Josef (1814), Fabro Josef ( 1815), Pajer Anton (1816-1817), Kajzer Adam ( 1820), Vomberger Vencel (1826- 1830), Baric Alexander (1851), Weifert Ignác (1852-1855), Kral Kapetan (1856), Herzenjak Josef (1861-1862), Konstantin Bazil (1863-1868), Bauer Franz ( 1869-1877), Hermann Franz ( 1881-1907) és Bauer J. Franz (1908). Rékás, Rekasch, ma Recas A legrégebbi rékási egylet az 1848-ban alapított Lövészegylet volt. A legtöbb bánsági helységtől eltérően, a Franz Geller vezetése alatt álló rékási lövészegylet tagjai 1848-49- ben az osztrák katonaság oldalán harcoltak. Császárság melletti beállítottsága ellenére, a szabadságharc leverése után a hatóságok az egyletet feloszlatták. A rékási polgárok 1865- ben másodszor is hozzáláttak a lövészegyletük alapításának. A Johann Wichtmann vezetése alatt álló egyletnek 85 tagja volt. 1869-ben, az egylet Temesváron részt vett Murányi Ferenc főispán temetésén, majd 1872-ben a Ferenc József császár tiszteletére rendezett fogadáson vonult fel. 1878-ban, a Treuer Mathias vezetése alatt álló egylet feloszlott. Újraszervezése 1904-ben Wirth Heinrich aljegyző kezdeményezésére történt. 1914-ig az egylet Georg Stricker, Nikolaus Tasch és Josef Birnstill vezetése alatt állt. Az első világháború kezdetén feloszlatott egylet zászlóját 1924-ben a helyi katolikus templomban őrizték (Stitzl 1924). Resicabánya, Resica, Reschitz, ma Resita Az 1789. évi török háború idején a resicai művek erdőfelügyelője, Beckmann a bécsi haditanács megbízásából 600 főből álló, őrző csapatot állított fel. Az egység kiadásainak és felszerelésének felét a haditanács viselte (Schreiber 1943,190). Resicán 1848-ban egy 173 tagból álló polgárőrség [Bürger Garda) szerveződött. A gyári és bányamunkások, valamint tisztviselőkből álló polgárőrséget a karánsebesi 13. számú határőrezred egykori őrmestere, Rain Martin képezte ki. A polgárőrség parancsnoka Georg Herglotz gabonakereskedő és kemenceszéki bányatulajdonos volt. A honvédség visszavonulása után, a nagyrészt németajkú lakosokból álló polgárőrség és az őket támogató 400 főnyi, resicai munkás hősiesen harcolt a román határőrezred egységei ellen, melyek csak 1848 karácsonyán tudták a bányavárost elfoglalni. Az ellenállás leverése után, a polgárőrség által használt helyi készítésű, a lakosság által mint Bábának becézett ágyúkból kettőt a határőrök hadizsákmányként Karámsebesre szállították (Hromadka 1993; Csath 1998). A két ágyúból egyet 1884-ben beolvasztottak, a másik az 1872- ben Temesváron alapított Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat jóvoltából került Temesvárra, ahol ma is őrzik. Az 1848-ban létrehozott resicai nemzetőrség egyik kimagasló alakja, a város önvédelmi harcának vezetője, Zsigmondy Vilmos (1821-1888) Selmecbányán frissen végzett bányamérnök volt. Zsigmondy, Szlávy Józseffel és Gränzenstein Gusztávval együtt átalakította 122
