A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kakucs Lajos: Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I.
Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között 1. Kakucs Lajos Bevezetés A második világháború után, de különösen az utóbbi évtizedekben több nyugat-európai országban, elsősorban a német nyelvterületen, a polgári gárdák és a lövészegyletek reneszánszának lehetünk tanúi. A városok jeles napjain, egyesületek évfordulóin és lövészversenyek alkalmával a régi, színpompás egyenruhában parádézó lövészegyletek felvonulása ma szinte mindennapos jelenség Németországban és Ausztriában. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a több évszázados múltra visszatekintő lövészegyleti hagyományok felelevenítése és ápolása távolról sem valamiféle militarista nosztalgiát, hanem elsősorban a polgári hagyományok ápolását jelentik. A nemrég elhunyt Alexander Sixtus von Reden az osztrák polgári gárdák és lövészegyletek történetét bemutató munkájában 5 korszakot különböztetett meg (Reden 1987). A szerző szerint az első lövészegyesületeket a 12-14. században, az egyre nagyobb gazdasági szerepet játszó városok polgárai alapították. A városok gazdagabb polgárainak soraiból szerveződött félkatonai szervezetek mindenütt a polgármester vezetése alatt álltak. Ausztriában az első polgári lövészegylet (Bogenschützen-Geselschaft) 1288. február 18-án, Klosterneuburgban alakult, amikor a város felfegyverzett lakói I. Albert herceg mellé álltak a fellázadt bécsi polgárok ellen vívott harcában. Bécs városának „lövészmestere" (Schützenmeister) okiratban elsőként 1305-ben volt említve (Gallér 1976). Érdemes felfigyelni arra, hogy Európában rendkívül érdekes összefüggés létezett a polgári lövészegyletek tevékenysége és a városi parkok létesítése között. E kapcsolat első emléke a 13. századra tehető, amikor Észak-Olaszország nagyobb városainak polgárai a városaik védfalain kívül fekvő kertjeik gondozására társulatokat hoztak létre. Ezek a gyakran félig vallásos, félig katonai jellegű társulatok védőszentjükként Szent Sebestyént tisztelték. A parkgondozó és céllövő társulatok első gyakorlóterei és vendéglőszerű társasházaik általában a városok falain kívüli parkokban és kertekben épültek, illetve ezekkel együtt fejlődtek ki (Gotheim 1977). A polgári lövészegyletek alakításának következő időszaka Ausztriában a huszita háborúk és a török veszély (1421-1683) idejére tehető. Az említett időszakban, a félkatonai polgári alakulatok nemcsak a külső ellenség ellen, hanem különösen a harmincéves háború idején a vallási harcokban is részt vettek. A török veszély és Bécs első ostroma (1529) alatt jelentős szerepet játszó helyi polgárőrség egyre gyakrabban jutott lőfegyverek birtokába. 1558-ban, I. Ferdinánd császára koronázásának ünnepén, a tiszteletére felvonuló 2881 bécsi, felfegyverzett polgár közül már 960 - a korabeli fegyverzetet figyelembe véve modern - lőfegyverrel rendelkezett. Az említett időszakban a városi polgárőrségek mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a főleg a déli határok védelme céljából szervezett, úgynevezett népi milíciák. A polgár i félkatonai szervezetek történetének harmadik korszaka a Habsburg Birodalomban VI. Károly és Mária Terézia uralkodásának idejére tehető, és jórészt a török elleni háborúkkal és az ezt követő betelepítésekkel hozható kapcsolatba. Ebben a korszakban a törököktől visz- szaszerzett területeken nagy számban alapított 105
