A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor: Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája
Csehó Gábor Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája az Alföld egyes helyein (főként fiatal ültetett ne- mesnyárasokban] kártevőkéntis felléphet. Utóbbi időben régiónk csupán néhány nemesnyárasából került elő. A bogarat 2002. augusztus 29-én az Ősborókás területén elpusztulva találtam. Összegzés A dolgozat 13 év kutatási eredményeit teszi közzé. A terepmunkák 1997-ben kezdődtek, intenzív szakaszuk három évig, azaz 2000 végéig tartott, azt követően kiegészítő gyűjtések folytak. A tizenegy domináns társulás tanulmányozása során 22 védett Coleoptera faj előfordulását bizonyítottam, amelyből 9 a területre nézve új nak számít. A preparálatlan anyagban biztosan akad még érdekesség, ezeket (a feldolgozásukat követően) egy következő publikációban fogom közzétenni. A talajlakó bogarak nagy része (mint a futrinkák) jobban kötődik egy-egy élőhelytípushoz. Általában minden ilyen egység saját futrinka-együttessel rendelkezik, amely mind fajszámában, mind annak összetételében jól elkülöníthető a többitől. A xilofág és a caulofág csoport tagjai nem kapcsolódnak szorosabban egyetlen, vagy néhány habitathoz, jelenlétüket egy adott területen a tápnövényeik megléte határozza meg. A monokultúrák közül természetvédelmi szempontból a lucernások kiemelt helyet foglalnak el. Ennek oka egyrészt, hogy néhány védett bogár tartósan itt fordul csak elő, másrészt a kiöregedett lucernások spontán gyepesedéssel, esetleg felülvetéssel könnyen gyeptársulássá alakíthatók. (Tóthné 2006) A nemzeti parkok számos felhagyott szántó gyepesítésére alkalmazzák ezt a módszert. Az 1996. évi Lili. törvényben szerepel, hogy védett természeti területen kizárólag őshonos fafajból álló erdő ültethető, melyet természetkímélő módon, a termőhelytípusra jellemző elegyarányoknak megfelelően kell telepíteni. A jogszabálynak köszönhetően a Kiskunsági Nemzeti Parkban komoly erdészeti beavatkozások zajlottak, amik mindenképp üdvözlendők. A természetvédelmi területen kívüli homoki fenyvesek mellett szól, hogy bennük védett és ritka fajok élnek, melyek közül sok a hegyvidékinek tartott elem, továbbá a nyárakkal vegyesen ültetett állományai komoly tájképi értéket képviselnek. A jövőben folytatni kívánom a bugaci Coleopterák szisztematikus és komplex felmérését, mert a teljes „élőleltár” még nem készült el. A törvényi védelem remélhetőleg biztosítja a térség élővilágának hosszú távú megőrzését, ami a kutatások szempontjából mindenképp ideális. Sajnálatos tény, hogy 2012 tavaszán az Ősborókásban tomboló erdőtűz a közönséges boróka {Juniperus communis) állományát majdnem teljes egészében elpusztította, és velük együtt a hozzájuk kötődő különböző ízeltlábúakat is. A kevés csapadék miatt szinte biztosra vehető, hogy a bokrok természetes úton nem tudnak megújulni, ezért nemzeti park munkatársai már foglalkoznak az újratelepítés kérdésével, viszont elsődleges feladatuknak az inváziós növényfajok, mint a selyemkóró [Asclepiassyriaca), a mirigyes bálványfa [Ailanthus altissima) és a fehér akác [Robinia pseudoacacia) terjedésének a megakadályozását tekintik. Már látható, hogy a fehér nyár [Populus alba) gyökérsarjról magától felnő, és sűrű állományt fog alkotni, amit Agócs József Bócsán, a leégett borókás változásainak tanulmányozásakor is tapasztalt. (BÍRÓ 2003) Köszönetnyilvánítás A dolgozatom elkészítésében segítségemre voltak: Albert Tóth Gábor, Almási Éva, Antal Tamás, Ács Mónika, Bojtos Ferenc, Fráter Zoltán, Halmi Gábor, Illés Gábor, dr. Ilosvay György, Konyhás István, Kosznai Norbert, László Ferenc, Madarász Boglárka, Mórok Attila, Mizsei Edvárd, Németh Csaba, Papp Zsuzsanna, Rábai Mónika, Rudner József, Süliné Halmi Ágnes, dr. Szalma Elemér, Tóth László, Tóth Mónika, Tuskó László, Varga Józsefné, Veprik Róbert, Veres Hajnalka, dr. Vetró Gábor, Vécsi Béláné, Vukov Ildikó és VukovnéSprok Ildikó. Külön köszönettel tartozom dr. Gaskó Bélának, akitől folyamatosan hasznos tanácsokat kaptam. 385
