A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Szeverényi Vajk - Priskin Anna - Czukor Péter - Torma Andrea - Tóth Anikó: Élelmiszertermelés, település és társadalom a késő bronzkorban Délkelet-Magyarországon: esettanulmány Csanádpalota-Földvár erődített település alapján
Szeverényi - Priskin - Czukor - Torma - Tóth Élelmiszertermelés, település és társadalom a késő bronzkorban A makrolit leletanyag vizsgálata A Csanádpalota-Juhász T. tanya késő bronzkori településen folyó egykori élelemtermelésre az archeozoológiai és archeobotanikai vizsgálatok mellett az élelem feldolgozásban és a mezőgazdasági termelésben használt szerszámkő-lele- tanyag elemzése is fontos adatokkal szolgálhat. Módszer Munkám során elvégeztem az 2011. évi ásatás során előkerült 248 darabból álló kő leletanyag elsődleges vizsgálatát, amely főként makroszkópos elemzést jelentett. A vizsgálatok kiterjedtek a készítés-technika alapján történő elkülönítésre, a kőeszközök funkciójának és nyersanyagának meghatározására és a botanikai adatokkal való összevetésükre. A makrolit eszközök tipológiai osztályozásával foglalkozó kutatások száma Magyarországon igen alacsony (Bíró 1996; Horváth 2004), így a nemzetközi kutatás által kidolgozott rendszerekethasználtam (Adams 2002; Risch 2002). Eredmények 45 késő bronzkori objektum tartalmazott kőanyagot (makrolit eszközöket és kőeszköz nyersanyagokat). A magyarországi késő bronzkori lelőhelyek kőeszköz anyagáról elmondható, hogy nagyon kis számban tartalmaznak pattintott kőeszközt (Horváth 2004), és Csanádpalota- Földvár lelőhelyen is csak egy magkő látott napvilágot. Ugyanakkor az egyes gazdasági tevékenységekhez köthetően nagy számban voltak használatban a szerszámkövek. Ezek a kéziszerszámok funkciójuk alapján lehettek csiszolók, élezők, simítok, polírozók/fényezők és az élelemtermelésben fontos szerepet betöltő őrlőkövek. Jelen tanulmány ez utóbbi eszköztípus elsődleges vizsgálati eredményeit mutatja be, amely főként használat funkciójára, ill. az archa- eobotanikai leletanyag és az őrlőkövek közötti feltételezhető kapcsolat vizsgálatára terjedt ki. A késő bronzkori objektumból (árok, gödör, kút) előkerült kőeszközök megoszlása az elsődleges vizsgálat alapján a következő: 23 csiszoló funkciójú, egy élező és tíz simító. A kőeszközök túlnyomó részét az őrlőkövek alkotják: 68 alsó őrlőlap és 11 marokkő/zúzó. Egyedi leletként meg kell említeni egy csiszolt buzogányt, egy öntőminta töredékét és egy többfunkciós eszközt. Az őrlőlapok objektumonkénti megoszlása a következő: 44 darab árkokból, 23 darab gödrökből, egy darab kútból. Az őrlőlapok egy közel teljesen ép darabot leszámítva (16. kép) kisebb-nagyobb töredékek formájában kerültek elő, a munkafelület az esetek nagy részében megmaradt, de néhány esetben csak az őrlőlap alsó része, vagy a lekerekített oldalsó rész látható. A marokkő/zúzó esetén öt darab látott napvilágot árokból és hat darab gödörből. Megvizsgáltuk a késő bronzkori objektumokból előkerült növényi maradványok és őrlőkövek közötti kapcsolatokat. 17 objektum tartalmazta mindkettőt, mely alapján feltételezhető, hogy a kőeszközöket az őrléshez vagy egyéb élelmiszerek előállításához használhatták. Az árkokból előkerült növénymaradványok kis mennyiségét képezik csak az összes botanikai leletanyagnak, ezzel szemben a belőlük előkerült őrlőkő töredékek száma az összes objektumtípusra vetítve a legmagasabb (31 db). A botanikai leletanyagot és őrlőkövet is tartalmazó árkok száma alacsony (17. kép): a 101. árok tíz darab őrlőkövet és egy darab növénymaradványt, a 262. árok nyolc darab őrlőkövet és 13 botanikai maradványt, a 348. árok két darab kőeszközt és egy magot, míg a 440. árok tizenegy darab őrlőkövet és 15 darab növényi maradványt tartalmazott. A gödrök esetében kissé gazdagabb leletanyaggal rendelkezünk. 12 gödör tartalmazott botanikai és őrlőkő leletanyagot is (17. kép). Összesen 14 darab őrlőlap és négy darab marokkő került elő a gödrökből, míg a botanikai leletek száma 85. Fontos megjegyezni, hogy néhány őrlőkő felületén égésnyomok figyelhetők meg (18. kép). Következtetések Az archeozoológia elemzések eredményei azt mutatják, hogy Csanádpalotán az állatok felhasználása „klasszikus" kárpát-medencei bronzkori képet mutat: a szarvasmarha dominál, követi a juh/kecske és a sertés. Minden korcsoport 55
