A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Szeverényi Vajk - Priskin Anna - Czukor Péter - Torma Andrea - Tóth Anikó: Élelmiszertermelés, település és társadalom a késő bronzkorban Délkelet-Magyarországon: esettanulmány Csanádpalota-Földvár erődített település alapján
Szeverényi - Priskin - Czukor - Torma - Tóth Élelmiszertermelés, település és társadalom a késő bronzkorban éréskor aratták, ezért a szemek éretlenül könnyebben deformálódhattak. A szintén csupasz szemtermésű, tömött kalászú törpe búzát [T. aestivum ssp. compactum] két minta reprezentálja. A korszakra legjellem zőbb pelyvás búzák közé tartozó tőnké (Triticum dicoccorí] nyolc mintában nyolc darabszámmal, az alakor (Triticum monococ- cumi) hét mintában 38 darabszámmal van jelen. További 19 mintában találtunk még fajra pontosan nem azonosítható búzaszemeket (Triticum sp.). A rozs is megjelenik egy mintában (111. minta - 474. objektum), a kenyérbúzával együtt elenyésző mennyiségben. Kultúrterületekre, kertkultúra meglétére utal a lencse [Lens culinaris) és a borsó [Pisum sativum) maradványa, melyek szintén csak jelző értékűek a mintákban. A lencsét öt mintában (6 db), a borsót két mintában (2 db) találtuk meg. Az olajnövénytermesztésére, ill. fogyasztására utalnak az egyik gödörből (109/3. minta - 474/834) előkerült fekete mustár [Brassica nigra) maradványai (14. kép). A botanikai leletek között feltűnően magas értékkel képviselt (45 db). A mustárt olajnyerésen kívül fűszerként is használhatták. A leletanyag gyomnövényeinek egy része a kultúrterületek jelenlétére, szántókra, kapáskultúrákra utalnak. A gyomnövények életformáját tekintve legalább évi kétszeri aratással számolhatunk. Az őszi vetésű gabonák (búzák, rozs, esetleg őszi árpa) gyomnövényei [Secalieted] mindössze három mintában mutathatók ki. A 111. mintában (474/12 3 2) a Calium spurium (3 db) és Dasypyrum villosa (23 db) maradványa, többségben Triticum aestivum-ot tartalmazó anyagban. A 90. mintában (426/579) a Bromus secalinus (4 db) és Bromus arvensis (5 db) mellett egy darab Polygonum convolvulus diaspóra volt meghatározható. Ez utóbbi kölessel együtt még egy mintában (67. minta - 343/523) előfordult. A kapás gyomtársulások [Polygeno- Chenopodietalia) fajait 15 mintában azonosítottuk, a gabonagyomokhoz közel azonos mennyiségben: Chenopodium album (38 db), Chenopodium hybridum (3 db), Lolium temulentum (1 db) és Malva neglecta (1 db). Az összesen 12 mintában megtalálható, legnagyobb mennyiséget adó Chenopodium album egyben a leggyakoribb taposásos területet jelző gyom (Ruderalia). A bronzkori földvár leletanyagában megtalálhatók az egykori környezetből származó növényfajok diaspórái is. A fajszámok és darabszámok nem teszik lehetővé az átfogó tanatocönológiai kiértékelést, de mindenképp tájékoztató értékűek. A fajok ökológiai és növényszociológiai mutatói alapján a település közelében vízjárta, mocsaras terület [Carex vulpina), nedves, fátlan élőhely, rét [Echinocloa grus-gali, Rumex crispus, Saponaria officinalis), valamint erdősszéli társulás, erdős sztyeppfolt [Teucrium chamaedrys, Prunus sp.) feltételezhető. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a szántóföldjeik kialakításához a folyókhoz közeli térszíneket vették birtokba. A leletanyag egyetlen töredékes csonthéj-maradványa, mérete és habitusa alapján leginkább a Prunus domestica subsp. insititia (kökényszilva) vagy Prunus cerasifera (cseresznyeszilva) termésére utal (15. kép). A cseresznyeszilva, ill. nemes szilva [Prunusdomestica) csonthéjára már késő neolit és rézkori, Tiszapolgár és Lengyel kontextusban is rátaláltak (Gyulai 2010, 81). Meglepő, hogy a gabona mellett egyetlen esetben (108/1. minta - 451. objektum) találtuk csak mega gabona tisztítási hulladékát [Triticum monococcum rachis), hiszen a korabeli mintákban a pelyvás búzák gyakori kísérői a kalászorsó töredékek. Főlega nagyobb tömegű (pl. tárolt) gabona esetében nagyobb gyakorisággal és mennyiséggel található meg. Vagyis a vizsgálati anyagunk kis mennyiségéhez képest nem feltétlenül meglepő, hogy csak egy darabszámmal került elő, azonban a szisztematikus gyűjtés és magas mintaszám mellett mégiscsak elgondolkodtató. Az alábbiakban néhány jelentős objektum botanikai leletanyagát kívánjuk bemutatni. Bár a legtöbb minta árkokból került begyűjtésre, nem ezek adják a botanikai anyag legnagyobb hányadát. Általában csak 1-2 fajhoz tartozó maradványt lehetett azonosítani néhány darabszámmal. A 17 árokból gyűjtött mintából tízben jelentkezik a köles [Panicum miliaceum) maradványa, ami közel 60%-os gyakoriságot mutat. A köles mellett csak az árpa [Hordeum vulgare) és a tőnké [Triticum dicoccorí) maradványát tudtuk 52
