A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
Terepbejárások, leletmentések és feltárások a 2014. évben
Terepbejárások, leletmentések és feltárások a 2014. évben került elő. A beásások kisebb alapterületűek, mélységük csekély. A gödrök kerek alaprajzúak, ívelt oldalúak, az árok trapézos átmetszetű volt. A leletanyag csekély, de határozottan szarmata. Döntő része kerámia, amelyek között későinek tűnő darabok is megfigyelhetőek. Haraszti László - Pópity Dániel CSANÁDPALOTA - KÁRTYIK-TANYA 3. (Gazdag-dűlő V.] Sza A Móra Ferenc Múzeum 2013. és 2014. évben régészeti feltárást végzett Csanádpalota - Kártyik-tanya 3. lelőhelyen (83875). A régészeti munkákat a Duna Aszfalt Kft. és a Móra Ferenc Múzeum között, 2013. július 24-én kötött vállalkozási szerződés szabályozta. Mindezek alapján, 2013. október 9. és 2014. július 8. között megelőző feltárásra került sor az érintett lelőhelyen. A munkálatok célja a lelőhely teljes felületű feltárása. A feltárás során a megkutatott terület 21148 m2 nagyságú volt. A lelőhely a Csanádpalota és Nagylak között húzódó műút Ny-i oldalán, a Kártyik-tanyától közel 1 km-re, DNy-ra feküdt. A területet legelőként használták, és csak részben tagolható kisebb szintkülönbségekre. A lelőhelytől Ny-ra mélyebb fekvésű, vízjárta szikes terület húzódott. A terepbejáráson rögzített kiterjedéssel ellentétben jóval nagyobbnak bizonyult a régészetileg érintett terület. A lelőhely minden irányban bővült. A feltárás kezdetén, a 2013-as szakaszban, Szeverényi Vajk vezetésével zajlottak a feltárások. 2013. október 9. és december 5. között csaknem másfél hektárnyi terület került feltárásra. Ekkor sikerült tisztázni a lelőhely É-i szélét, ebben az irányban a szarmata kori objektumokat fokozatosan újkori árkok beásásai váltották fel. A Ny-i és D-i szélét a lelőhelynek ekkor még nem sikerült lehatárolni, mivel a lelőhely bővülése során a humuszolás elérte a földdepók széleit. Ezek után szükségszerű volt az ásatás szüneteltetése, amíg a humuszdepókat rekultiválták a már kibányászott területre. Az ásatás második szakaszára csak jóval később, 2014. június 11. és 2014. július 8. között kerülhetett sor Haraszti László vezetésével. A terepmunkát a lelőhely Ny-i, majd a D-i oldalának a lehatárolásával zártuk le. 2013-ban a területen összességében 168 régészeti jelenség került elő, egy szórtabb szerkezetű szarmata telepen. A jelenségek legnagyobb része gödör, csupán néhány árok, két kemence és két szarmata földbemélyített ház. Az egyik ház nagyméretű (4,5x5m), padlóján egy nagyobb kemence omladékát sikerült dokumentálni. Az itt előkerült objektumok közül még kiemelnék egy szarmatákra jellemző füstölőt, melynek tűztér gödrét egy szarmata árokra ástak rá. 2014-ben a lelőhelyen 42 további régészeti objektum került elő. A lelőhely Ny-i oldalán helyezkedett el az objektumok zöme. Itt 40 objektumot sikerült kibontani és dokumentálni. Ezek közül több igen mély, méhkas alakú tároló gödör volt. A leletanyag zöme szürke, jól iszapolt, gyorskorongolt, szarmata kerámia, továbbá lassúkorongolt, erősen kavicsos soványítású kerámiatöredék és kevés kézzel formált, házi kerámia. A lelőhely D-i részén csupán két nagyobb objektum került elő, egy mélyebb kút, és egy nagyméretű agyagnyerő gödör. Amelyek távolabb kissé elkülönülve helyezkedtek el a többi telepobjektumtól. Valószínűleg ezek az objektumok a hajdani szarmata kori telep szélén helyezkedhettek el. A lelőhelyről megállapítható, hogy egy szórt szarmata település, melynek a K-i oldalát kivéve minden oldalát sikerült lehatárolni és feltárni a célkitermelő területén. A lelőhely felthetően tovább folytatódik a műút alatt és annak K-i oldalánál. A feltárás munkatársai 2013-ban: Szeverényi Vajk, Szarka József, Haraszti László, Miklós Eszter, Nagy Judit, Szabó Dénes, Czukor Péter régészek és Németh Dániel, Olgyay János, Takács Gábor, Bóka Péter, Gábor László régésztechnikusok Haraszti László - Miklós Eszter CSONGRÁD - BÉLÉS-MONOSTOR U, Sza, Á, Kő Az Összefogás Csongrádért Egyesület megkeresésére 2014. március 17. és június 16. között az Ellés-monostor látogathatóvá tételéhez és konzerválásához szükséges földmunkák során régészeti megfigyelést végeztünk. A munkálatok folyamán a nyilvántartott régészeti lelőhelyek területén egy gyalogutat létesítettek, melyhez 300 m hosszúságban, 1 m szélességben és 0,3 m mélységben lehumuszolták a felszínt, valamint 479
