A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor: Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája
Csehó Gábor Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája parcellások, majd fokozatosan tanyás gazdák népesítették be. A szántóföldi és a kertgazdálkodás térhódításával a legeltetés visszaszorult, és újabb lendületet vett a homokfásítás. (Bíró 2003) Az erdősítéseknek egyre jellemzőbb fafaja az akác lett. Az 1861-66 között készült II. Katonai Felmérés térképszelvényein (Coll. XXXIV. Sect. 57., Coll. XXXIV. Sect. 58., Coll. XXXV. Sect. 57., Coll. XXXV. Sect. 58.) számos tanyát és több nagyobb kiterjedésű erdőt (pl.: „Bugaczi erdő", „Bugaczi nagy erdő") látunk.Amélyebb területeketmindenhol víz borítja. A „Bugaczi nagy erdő" feletti rész neve „Bugaczi Füszes hegy”, nevét valószínűleg a rátelepített fáról kapta. Alföldünkön a füzet igénytelensége, könnyű hozzáférhetősége, a rövid vágásideje és sokoldalú hasznosíthatósága miatt sokfelé ültették. (Gaskóné 1987) Hasonló kép tárul elénk a III. Katonai Felmérés ide tartozó szelvényén is (Coll. XXI. Sect. 19.), melyet 1881-ben készítettek. A térképeken az erdőket kizárólag lombos fák jelölik. Az 1900-as évek elejétől a fafajok kiválasztásában újabb fordulat következett be. A talajbecslésekre támaszkodva, melyet Illés Nándor és Kiss Ferenc dolgozott ki, a termőhelyeknek legmegfelelőbb fák kerültek előtérbe. Kezdetben a fekete fenyőt [Pinus nigra) preferálták, később ezt felváltotta az erdei fenyő [Pinus sylvestris). (Gaskóné 1987) A vidék a második világháború kezdete óta folyamatosan katonai bázisként szolgált. Kezdetben a magyarok, majd a németek, 1957-től kivonulásukig pedig az oroszok használták. A szovjet katonaság gyalogsági lőtere a bugaci Nagyerdőig terjedt. A lánctalpas és egyéb katonai járművek intenzív taposása, a nagymértékű földmunkák, a fellobbanó tüzek és a nagyfokú környezetszennyezés befolyásolta a buckák élővilágát. A tönkretett területek mellett, a szigorúan őrzött gyakorlótéren zárványként háborítatlan habitatok is fennmaradtak. A térségben két nagy buckavonulat húzódik végig. A buckák nagyméretűek (150-200 méter hosszúak), éles gerincűek, oldalaik meredekek, a relatívszintkülönbségeknem egyszera 20 métert is meghaladják. (Iványosi 1979) A bugaci puszta a buckavonulat északkeleti előterében terül el. Tengerszint feletti átlagos magassága 108-110 méter, felszínét több száz méter hosszúságú, északnyugat-délkeleti irányú szélbarázdák és maradékgerincek tagolják, melyek alján talaj- és csapadékvizek által táplált zsom- békosok és szikes tavak uralkodtak. (Iványosi 1979) Jelenleg ezek intenzív kiszáradása tapasztalható. A hajdani bugaci pusztának napjainkra aligegytizede (1700 hektár) maradt viszonylag háborítatlanul. (Iványosi 1979) A Duna-Tisza köze éghajlatának jellemzői a csekély borultság, a napsütéses órák igen magas száma, a hőmérséklet nagy napi és évi ingadozása, a viszonylagos szárazság, valamint a nagyon alacsony légnedvesség-értékek. (Tóth 1979) Felhasznált anyagok és módszerek A talajszinten mozgó bogarak felmérésére a zoo- lógiában közismert és széles körben alkalmazott Barber csapdákat használtam. A talajcsapdázá- sokra 1997-ben, 1998-ban, 2002-ben és 2004-ben került sor. A talajba 2 dl-es műanyag poharakat ástam le, mivel ezek könnyűek és korlátlan ideig használhatóak. A módszer előnye, hogy napszaktól, időjárástól viszonylag függetlenül és teljesen mechanikusan működik. (Ködöböcz 2007, Simon 1995) A csalogatóanyag 1/3 sör és 2/3 arányú víz sóval telített keverékéből állt, ezzel háromnegyed részig töltöttem meg a poharat. A sör vonzza a ragadozók és az ürülékevők nagy részét, így őket az előfordulási gyakoriságuknál nagyobb arányban fogtam. - A széles körben alkalmazott etilén-glikolos csapdázásnál a cukortartalmú nedveketkedvelőkdominanciája erősödne. (Gaskó 2008) - A kiválasztott társulásban egy vonal mentén 20 db Barber csapdát raktam le, amelyek egymástól 5 méter távolságra helyezkedtek el. Működtetésük általában májustól októberig zajlott, de amikor sok védett állat és egy fajhoz tartozó egyedek pusztítását észleltem, az adott csapdasort azonnal megszüntettem. Az ürítés és az újratöltés kétheti rendszerességgel történt. Számos (szapro)xilofág (Scarabaeoidea és Cerambycidae) elem feltérképezésénél a legcélravezetőbb módszernek a palackcsapdázást találtam. A 1,5 literes pillepalack felső részén 368
