A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Kókai Károly - Albert András - Kasza Ferenc: Szeged-Szőreg és közigazgatási területének gerinces faunája. Adatok a Tisza-Maros szögből
Szeged-Szőreg és közigazgatási területének gerinces faunája. Adatok a Tisza-Maros szögből Kókai Károly - Albert András - Kasza Ferenc Szeged városához 1973-ban csatolták a korábban önálló Szőreget, melynek területe a Tisza-Maros szög nyugati felén helyezkedik el. Természetföldrajzi, talajtani, továbbá történelmi, kulturális és közigazgatási hagyományai azonban a Kárpát-medence egy másik tájegységéhez, a Bánsághoz kötik. A szerzők e cikk megírásával több célnak is szerettek volna megfelelni. Részben adatokat szolgáltatni a vadonélő gerinces állatokról a Tisza-Maros szögből, lehetőleg minél inkább teljességre törekedve a fauna leírásában. Másrészt azzal, hogy egy alföldi körülmények között „átlagosnak” mondható település területét választottuk kutatásunk tárgyául, ahol nincs országos, de igazából még helyi védettségű terület sem, ösztönözni szeretnénk mindenkit, hogy foglalkozzon saját lakhelye élővilágának kutatásával is. Ne csak a „nagyobb hírű”, fokozottan védett területekkel törődjön. E bevallottan lokálpatrióta hozzáállás szellemében a szerzők közül ketten is szőregi lakosok. Irodalmi áttekintés Szőreg már Trianon előtt is peremterületnek számított, igaz akkor csak egy térség, a Bánság és egy vármegye, Torontál szélének. Ezért a 19. század végén beinduló nagy hazai flóra- és faunakutatások elkerülték e vidéket. Néhány vadászíró, pl. Lakatos Károly közöl egy-két adatot a gerinces faunáról a térségben. Igazi, elkülöníthetően szőregi adat pedig nem is nagyon létezik ekkor. Trianon után viszont az ország peremterületévé vált a község földje. Igaz, tovább erősödtek a Szeged városához fűződő kapcsolatok - a Kolozsvári Tudományegyetem Szegedre költözésével a kutatómunkához már adott az emberi és tudományos erőforrás is. Mindezek ellenére a gerincesekről megírt publikációkra még nagyon sokat kellett várni. Jelentős akadálynak számított 1945 és 1989 között, hogy a határsáv és az újszentiváni lokátor állomás miatt nem helyi lakos be sem mehetett a terület déli felére. 1977-ben Hegyi András szerkesztésében jelent meg egy vaskos könyv Szőreg és népe címmel. (Hegyi 1977] E kötet Szőreg történelmét, kultúráját, társadalmát, gazdaságát nagyon jól összefoglalja. A természetföldrajzi viszonyokat már kissé rövidebben, de alaposan tárgyalja. A község flórájáról azonban csak néhány adat szerepel, a faunáról pedig semmi. Pedig a '70-es években már ezzel foglalkozó kutatók is megfordultak a térségben, a fő „célpont” persze nem Szőreg, hanem a hozzá közel eső Tisza és Maros folyók, és hullámterük kutatása. (Marián 1977) Egyetlen kivétel ez alól ebben az időszakban szerzőtársunk, dr. Kasza Ferenc, aki 1979-ben az Országos Ponttérképezés program keretében Szőreg és környéke, elsősorban Budzsák vizsgálatát végezte. 1999-től pedig bekapcsolódott a Mindennapi Madarak Monitoring programba (M MM), az általa vizsgált mintaterület nagyobb része Szőreg, kisebb része Újszentiván közigazgatási területére esik. A tágabb, történelmi nagytáj, a Bánát madárvilágát dolgozta fel (szerb nyelven) Jávor Rasajski és Kiss András. (RAsajski - Kiss 2003/04) Minden madárfajnál (a nem fészkelőknél is), 10x10 km-es négyzetekre osztott térképen jelölik az adott faj előfordulását a Bánát mindhárom országhoz tartozó részén. Ezen kívül igyekeznek a fészkelőknél állományadatokkal is szolgálni. A magyarországi Bánát, a Tisza-Maros szög 339
