A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Mészáros Patrícia - Paluch Tibor: Egy középső rézkori település részlete Maroslele határában
Mészáros - Paluch Egy középső rézkori település részlete Maroslele határában mindösszesen 41 lelőhely reprezentálja a kultúrát (Patay 2005, 134, Abb. 82). A kultúra emlékanyagát először Török Gyula találta meg Hódmezővásárhely határában a névadó lelőhelyen (Török 1935). A korszakra jellemző kerámia jellegzetes vonását írta le először Kutzián Ida foglalta össze, aki a hunyadihalmi típusú leletek megjelenése alapján választotta szét a Bodrogkeresztúr-kultúrát A és B fázisra (Bognár-Kutzián 1963, 279-281). Későbbi munkáiban meghatározta a kultúra elterjedését, edénytípusait (Bognár-Kutzián 1969, 31-60). A romániai leletanyagot is vizsgáló összefoglalás Petre Roman nevéhez fűződik (Roman 1971). 9 évvel később a Tiszafüred- majorosi teleprészlet közzététele kapcsán Kalicz Nándor kutatástörténeti összefoglalója ma is meghatározó (Kalicz 1980), míg Patay Pál a Tiszalúc-sarkadi telep anyagközlésével tett értékes máig mérvadó megállapításokat, mind a településszerkezetre-, mind a kerámiatipológiára vonatkozóan (Patay 1987; Patay 2005). Maroslele határában, a Pernyehát nevű határrészben, a hunyadihalom-kultúra népének rövid ideig tartó, időszakos megtelepedésének nyomát találtuk meg a feltárás során. Valószínűleg a műút alatt, illetve a feltárt teleprészlettől délre folytatódhat a rézkori telep. Az elsődleges topográfiai adatok nem utaltak ebből az időszakból való megtelepedésre. A településre vonatkozóan ebből a korból egyedül egy középső rézkori temetőre történt hivatkozás (Patay 1961, 55-56.). Maroslele régészeti topográfiájának elkészítésére a Csongrád Megyei Régészeti Topográfiai munkák keretében került sor. A településre vonatkozó régészeti topográfiai eredményeket és a község településtörténetét Szemán Attila szakdolgozata összegezte.18 Ezek során összesen mintegy 66 régészeti lelőhely vált ismertté a település területéről. A topográfiai adatok alapján meghatározó a település határának őskori megtelepedése. Jelenleg mintegy közel 50 lelőhelyről ismerünk megtelepedésre utaló nyomokat a korai neolitikum és a bronzkor közötti időszakból, melyből 9 lelőhelyen volt ismert korai vagy középső rézkorra utaló szórványlelet, de nagyobb felületű feltárásra egyiken sem került sor az elmúlt évtizedekben. A lelőhely tágabb környezetét tekintve azonban kicsit módosul a kép. Maroslele-Pernyeháttól kb. 1 km-re távolságra az elmúlt időszakban több nagyfelületű feltáráson is előkerültek korai/ középső/késő rézkori telepjelenségek. Az egyik terület Hódmezővásárhely-Kingéc-halom, ahol a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ végzett próba- és megelőző feltárást 2009-ben,19 míg a másik terület a Hódmezővásárhely, Batida III. lelőhely, ahol a szegedi Móra Ferenc Múzeum 2013-ban több csapat részvételével folytatott ásatásokat. Mindezen feltárások feldolgozása jelentősen módosíthatja ismereteinket a Tisza- Maros szögletének és Maros mentének korai és középső rézkori megtelepedési viszonyaival kapcsolatban és tovább finomíthatja a belső időrendet. Ugyanakkor az itt bemutatott leletanyag bár nem alkalmas időrendi finomításra, de a közlésével egy újabb lelőhely kerül fel a Hunyadihalom-kultúra településeit jelző elterjedési térképre. 18 Szemán Attila: Maroslele régészeti topográfiája. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Szeged, 1985. MFM RégAd. 1016-85, 1022-85. 19 A Hódmezővásárhely-Kingéc elnevezésű lelőhely területéről előkerült kora-, középső, késő rézkori településrészleteket és temetkezéseket Harkai István és Mészáros Patrícia dolgozta fel. A kéziratot leadták 2014-ben. 30
