A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
A SOKOLDALÚ MÓRA... EMLÉKÜLÉS MÓRA FERENC TISZTELETÉRE - Csizmadia Edit: A feminista Móra. Móra Ferenc és a feministák kapcsolata sajtócikkek tükrében (1908-1928)
Csizmadia Edit A feminista Móra 1908 - Asszonyokról és az Első magyar feministák Minden bizonnyal a feminizmus témájával korábban is találkozott, de egy 1908 januárjában megjelent cikk A Nő és a Társadalom című országos lapban véleményformálásra és írására ösztönözte, megírta a Nők mint választók című cikkét. A tudósítás egy európai körkép, egy évvel az után, hogy elsőként Finnország és Norvégia törvénybe iktatta a nők választójogát. A cikk érvelésében a folyamat elsőd leges oka, hogy a kenyérkereső nők száma napról-napra növekszik. „Minél inkább foglalkoznak a nők a kenyér- keresettel, annál inkább érdekükben áll, hogy befolyást nyerjenek a kereseti viszonyokat szabályozó törvényekre. Minél tökéletesebb a kiképzésük, annál szilárdabb a meggyőződésük, hogy époly hozzáértéssel tudnának politikai téren működni, minta férfiak." 2 1908-ban járunk, messze még a 1914-ben megalakuló Szegedi Feministák Egyesülete, még messzebb az ő részvétele, előadása a jövendő egyesület életében. Móra tehát ennek hatására írja meg Asszonyokról címmel a Szegedi Naplóban az első feminista tárgyú írását a Szilánkok rovatban. Ahogyan később is, nem nőkről, hanem asszonyokról ír, s címadásában is következetesen az „asszony" szót használja. A cikk külön érdekessége, hogy szintén álnéven, de az írói álnévlexikonokban nem találjuk a „Kéraban" álnevet, ellenben Vajda felveszi a cikket Móra írásai közé!3 Hogy mire utalhat ez az álnévválasztás, nem tudni biztosan, hiszen ekkor már használta a Csipke álnevet, másik, 1908-as írását ezen is jegyzi. Kéraban, a vasfejű, konok és makacs férfi, ugyanis Isztambulból Kis-Ázsiába akar hazatérni, viszont megtagadja a csónakokra kivetettcsekély összegű- adó megfizetését. így elhatározza, hogy megkerüli az egész Fekete-tengert. Az írás okát maga is így magyarázza a cikk első bekezdésében: „A magyar feministák lapja legutóbbi számában igen tekintélyes cikkekben elmélkedik a nők választójogáról. [...] Szép ez 2 Gerlach, V.: Nők mintválasztók. A Nő és a Társadalom, 2. évf. 1. sz. 1-2.. 3 Vajda László: Móra Ferenc írásai. Szeged, 1970. nagyon, de azt hiszem, nem aktuális, éppen azért nem aktuális, mert az általános választójog kérdése van napirenden. Ugyan hagyjanak békét a nők választójogával! Hiszen nincs ember Magyarországon, a ki tisztába tudna jönni a férfiakéval. Nem beszél belőlem az irigység. Magam forma jámbor filiszter, a ki már otthon lemondott a szavazó jogáról, még örül is neki, ha az asszonyok méltónak tartják arra, hogy a politikai jogokban osztozzanak vele."4 Különös, hogy az alig hat éve házas író már otthoni jogairól lemondó férjként ír magáról, holott Vészits Andrea Apapa regényé ben még így írja le a vőlegény Móra reakcióját az óvónőnek tanult Ilonka bejelentésére, miszerint állásba szeretne menni: „De a lánglelkű s mindjárt a világ megváltására pályázó jegyesének kikerekedett a szeme s harciasságában magának követelte a jogot a nyomorult óvónői oklevél szétszag- gatására. [...] Hatalmasan és vérig volt sértve egész tehetséges és tisztánlátásra áhítozó férfiúi mivoltában, és felvilágosultan azt vágta oda, no, akkor én se tanulok tovább, s szeptemberben megesküszünk, mert kegyed aztán engem is el fog tartani."5 A kezdeti lángolás lassan átalakult, egymástól egyre messzebb sodró pár megkeseredett házasságává vált. Egymás mellett éltek, más törekvésekbe, kedvtelésekbe temetkeztek. Mégis vagy mindezek ellenére az írásban újra felsejlik a „tiszta nő" ideálja, aki szolgálója, múzsája és inspirálója a férfinak és egyben a belső világ: a házi tűzhely őrzője. Aki nem érintkezik a külső világ, a társadalom torzulásaival, aki lemondásával, visszafogottságával erkölcsileg felette áll a férfiak vad játékainak, hordozva az élet lényegét, megőrizve azt mindkettőjük menedékéül. A századforduló világa új eszmék, találmányok, a modern kor egész technikai arzenálja, amely nagy hatással volt a társadalmi erőviszonyokra, erkölcsi és társadalmi normákra is, a nagy szociális érzékenységgel bíró Mórában egyfajta „haláltánc" vagy akár „hídavatás" előképet idézhetett fel, átfordítva ezt férfi és nő kapcsolatára. Ebben a cikkben rezignáltan így ír férj-feleség szövetségéről: „A mit családi tűzhely melegéről dalolunk, az igazán csak dal, semmi 4 Asszonyokról. SzN, 1908. jan. 19., 10. 5 Veszíts Andrea: Apapa regénye. Budapest, 1989. 292
