A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Mészáros Patrícia - Paluch Tibor: Egy középső rézkori település részlete Maroslele határában
Mészáros - Paluch Egy középső rézkori település részlete Maroslele határában vezértípusának jelölte meg ezt az edénytípust (Bognár-Kutzián 1969, 32-34, 38). Legjobb párhuzamai mind a Tiszafüred-Majoros, mind a Tiszalúc-Sarkadon előkerült leletanyagban megtalálható (Kalicz 1980, Patay 2005). A maroslelei leletanyag másik leggyakrabban előforduló edénytípusa az enyhén kihajló, duzzadt peremű, behúzott vállú, vállbán olykor megvastagodó edények csoportja, amely szintén jellemző a Hunyadihalom-kultúrára (4. tábla 2-4, 6, 10; 5. tábla 3-4.). Ezek párhuzamai szintén megtalálhatóak a fent említett lelőhelyeken (Kalicz 1980, Patay 2005). Tárolóedény, fazék egykori jelenlétére több töredék utal (3. tábla 5; 4. tábla 9; 5. tábla 1-2, 7, 8). Hordó alakú edényt formáz meg egy perem- és oldaltöredékekből összeállítható darab, melyek oldalán két oldalt benyomott bütyök látható (3. tábla 1). A leletek töredékessége miatt pontos besorolásuk nehézkes. Az itt előforduló töredékek kronológiai értékkel nem bírnak. ívelt oldalú és hengeres oldalú tál töredékei is megtalálhatóak a leletanyagban (3. tábla 2-3; 4. tábla 5, 8, 11; 5. tábla 5, 7). A hengeres oldalú tálak nagyobb számban fordulnak elő a Bodrogkeresztúr-kultúra B fázisra keltezhető temetőiben, valamint jellegzetesek a Hunyadihalom-kultúrára is (Patay 2008., 36.). A korai és középső rézkor jellegzetes magas csőtalpas edényei a Hunyadihalom-kultúrában is jelen vannak (Patay 2005, Taf. 23, 11; Taf. 24, 4-6.). Ezeknek két példánya került elő Marosleléről (3. tábla 4; 5. tábla 10.). A csőtalpas edényeket egy rekonstruálható csőtalp és egy másik csőtalp töredéke képviseli. A csőtalpas edény csőtalpa a Tiszapolgár-kultúrát idézi, mivel a hengeres kialakítású talprész és a magas csőtalp főként erre a korszakra jellemző, sőt nem idegen a Bodrogkeresztúr-kultúrában sem. Továbbá mind a talp, mind a csőtalp felső részén látható 3-3 apró, kerek bütyök a rézkoron belül a Tiszapolgár-kultúra díszítésmódját eleveníti meg. Párhuzama megtalálható Tiszalúc-Sarkadon (Patay 2005, Taf 24, 4-5.) is. A csőtalpas edényekre vonatkozóan a kutatás korábban úgy gondolta, hogy ezen edények megléte vagy hiánya kronológiai értékkel bír és nem élte meg a középső rézkor végét, de az újabb kutatások bebizonyították, hogy a Hunyadihalom-kultúrában is jelen vannak, még ha nem is olyan nagy számban, mint a középső rézkor korai szakaszában (Bognár-Kutzián 1969, 54; Patay 1974, 60; Patay 2005, 84.). A korszakra jellemző díszítésmódok figyelhetők meg a leletanyagban, mint például a csipkézett/ ujjbenyomkodásos perem, lécdíszítés, és különböző formájú bütykök, illetve szalagfülek. A maroslelei leletek között a korszakra jellemző legfőbb sajátosság a kerámiatöredékeken előforduló korongos tapadású fülek megléte. A korongos végződésű fülek a Hunyadihalom-kultúra mindennél feltűnőbb meghatározói jegyei (Kalicz 1980,47), de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy e stílusjegy több korszakból és területről ismertek. Négyféle kivitelezésben fordulnak elő: 1, rövid szalagfül alsó részén középen egy ujjal benyomva (3. kép 9); 2, a szalagfül alján a korongot két ujjal csípték be (3. kép 8); 3, vízszintes nyílású fülek két oldalához csatlakozik egy-egy korong: 4, függőleges nyílású fülek két oldalához csatlakozik egy-egy korong (4. kép 12). Utóbbi a Bodrogkeresztúr-kultúra B fázisában jelent meg (Kalicz 1980,52.), amely ekkor még ritkaságnak számít. Analógiaként megemlíthető Tiszalúc-Sarkad (Patay 2005, Taf. 20,18); Tiszafüred-Majoros (Kalicz 1980, 3. kép 6); Pécska-Nagysánc (Roman 1971, Abb. 35,13; 37,17); Cheile Turzii (Roman 1971, Abb. 39, 6). A maroslelei leletanyagban a harmadik kivitelezési módot leszámítva mind előfordul. A korongos tapadású fülek az Égeikumban készült fémedények fülkiképzésének utánzatai (Kalicz 1980, 50). Ez a fajta fülkiképzés, a mellett, hogy a Hunyadihalom-kultúra egyik vezérleletének számít, nemcsak a Hunyadihalom-kultúrában van jelen, hanem már a Hunyadihalom-kultúra előtt és után is feltűnik, azaz egy több korszakon átívelő használatról van szó. Megjelenésével már a Bodrogkeresztúr-kultúra A fázis a Proto-Boleráz- horizontig számolhatunk a Kárpát-medencében, de területileg is túlnyúlik a Hunyadihalom-kultúra törzsterületén (Horváth 1994; Horváth 2001; Kalicz 1980,47; Kalicz 2001,405-406.; Kalicz- Horváth 2010, 424). Az ujjbenyomással/csipkézett peremű edények a Hunyadihalom-kultúra jellegzetességei (4. kép 9.) 28
