A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
NÉPRAJZ - Pugel Nóra: „Elvisz a Szent Mihály lova...”. Régi és új szállítóeszközök a temetőkben
Purgel Nóra Elvisz a Szent Mihály lova...” Régi és új szállítóeszközök a temetőkben ezt a feladatot, a munka még a betegsége alatt is visszahúzta, hiszen utoljára még 2009-ben harangozott egy fiatal férfi temetésén. 1980 és 2000 között Halász László szintén téesz-dolgozóként volt gyászkocsis. Kezdetben Lucz Antallal, majd Szeri Sándorral adtak egy-egy lovat a fogatba. A rendszerváltás után ő is saját lovával és saját szerszámával húzatta a kocsit, de külön a gyászkocsihoz illő lószerszáma nem volt. Levendovics Lászlót emlegette, aki sokat temetett az Erdei házaspárral, mert neki volt díszesebb lószerszáma az ilyen alkalmakra. Munkaidő után, a hozzátartozók megkeresése után ment ki biciklivel a téeszbe befogni, majd elment Ternai Józsefért és a koporsóért, így együtt érkeztek meg a halott házához. A rokonok kérésére gyászkocsival szállította a koporsót a ravatalozóba, egyéb esetben pedig az egyszerű gumikerekű kocsin. A koporsót kézben vitték ki a házból. Emlékei szerint ő is dolgozott még együtt Erdeiékkel, akiknek a házához kellett mennie a halottas kocsiért. A kocsisok általában egy vagy fél órával hamarabb odaálltak a fogattal a ravatalozó elé, és a szertartás után a menet elején haladt a fogat, virágkoszorúkkal az oldalán. Ha több virág volt, többször fordultak a sír és a ravatalozó között. Általában a szertartás végét is megvárta, melyen nem egyszer kocsisként és sírásóként is közreműködött. A későbbiekben a mai Katolikus Kör udvarán (Hunyadi utca) tárolták a kocsit, ahol Levendovics László véleménye szerint rossz helye volt, mert ázott és belepte a hó, ami a szerkezetének nem tett jót. Ő is zsírozta, és ha kellett, slaggal mosta a ravatalozónál az ösz- szesározódott kerekeket, a szerszámot pedig Bagarol (régi cipőpaszta márkanév), boksszal kente be. A temetői szín megépülése után ott helyezték el a gyászhintót, bár emlékei szerint a színhez először csak két betoncsík vezetett, így eső esetén nehéz volt betolni. Kosztolányi József találta ki, hogy betonozzák ki közösen, csatlakozott hozzájuk még Salánki László is. így lett szilárd burkolata a színnek az 1980-as évek elején. A rendszerváltás után Halász László a téesztől megvette a lovat, a szerszámot és a gumis kocsit is. Emlékei szerint azt a kocsit vette meg, amivel 1977-ben Pataki András az összetört gyászkocsi helyett a sírhoz vitte a koporsót. Elmondása szerint a kocsis még egyszer "elszalajtotta a lovakat” a főutcán, a régi iskola épülete előtt, és le is esett a kocsis a bakról. Temetések és eszközök a 21. század elején A szegváriak hagyománytiszteletét bizonyítja, hogy a több mint harminc éves gyászkocsit használják a temetések 95%-ában a halott szállításhoz. Többnyire Gila Márton a hajtó, aki 2000 márciusa óta kocsis a temetéseken. Saját lovaival, bérért húzza a gyászkocsit, amely hosz- szúsága miatt szerinte kissé nehéz a lovaknak.5 Korábban Magyar Pállal és Szeri Sándorral is dolgozott együtt, hiszen ő és idősebb kollégái adták össze a fogatbeli lovakat a kocsi elé. Később, amikor Szeri Sándor lova elpusztult, őt kérték meg, hogy közreműködjön a temetői szertartásoknál. Közlése szerint a régi idők gyászkocsis temetése nagyon hasonlóan folyt a mai temetésekhez. Ternai József, a szentesi temetkezési vállalat alkalmazottja értesíti őt, hogy halott van a faluban, és mikor lesz a temetés. Azon a napon, egy órával korábban a temetői kocsiszínhez megy lovas kocsijával, és átfogja a lovakat a halottas kocsiba, majd a ravatalozó előtt várakozik a fogattal. Úgy emlékszik, hogy körülbelül 10 éve még házhoz is ment a halottért. Akkoriban Ternai Józseftől elhozta a koporsót a halottas kocsival, elment az elhunyt házához, és onnan lassú gyalogos menetben kísérték a ravatalozóhoz az elhunytat a hozzátartozók. Ez így történt annak idején a falu két fertályán, az öregfalusi és újfalusi részen is, ahol egy-egy temető található. Ma már nem szokás a lakóháztól indított temetés a faluban. A jogszabály is másként rendelkezik, így mindenki, a hozzátartozók és részvétnyilvánítók is a ravatalozó előtt gyülekeznek, és a búcsúztató után gyalogosan mennek a sírhoz. A kocsisnak a lószerszám is saját tulajdona, melyet megfelelően karban tart és előkészít a temetésre. Levendovics László volt az utolsó olyan fogatos, akinek még volt a gyász- szertartáshoz illő lószerszáma. Gila Márton 5 A halottas kocsi 4,3 méter hosszú és 2,2 méter széles. 265
