A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
NÉPRAJZ - Vukov Anikó: Adatok a szegedi köszörűsök múltjáról és jelenéről
Vukov Anikó Adatok a szegedi köszörűsök múltjáról és jelenéről- Most akkor hova vigyem?A Minitbe, szerinted?- Janikám, a Minitbe ne vigyed, mertottagépek rosszak. Mikor mentek? Szombaton, előtte gyere értük, addigra tudom megcsinálni. Az eszközök élezésére az igény változatlan, különbséget a gépesített eszközök elterjedésében láthatunk, melyek vándorköszörűs, illetve a műhelybeli eszközök helyére léptek. Hermann Bausinger figyelmeztet bennünket, hogy ne azonosítsuk a népi kultúra és a technicizálódott világ közti változásokat a személyes kapcsolatokból az elszemélytelenedés felé fordulás folyamatával: „Mindez ellentmond annak a tézisnek is, hogy a technika a népi közösségi formákba bejutva, felbomlasztja azokat. Ez a tézis hallgatólagosan közösség és társadalom - már korábban megkérdőjelezett - ellentétére támaszkodik. [...] Alkalomadtán maguk a technikai jelenségek teremtenek vagy hoznak létre új csoportokat. [...] Ha a társadalmi alapokra pillantunk, akkor sem a népi kultúra vége jelenik szemünk előtt, hanem inkább az a problematika, hogy miképp változtatta meg ezt a kultúrát a - nép világát természetes módon átjáró - technika.” (Bausinger 1995, 40) Megfigyeltem, hogy a törzsvásárlói csoport kialakulásában nemcsak a vevők lakóhelyének közelsége, hanem a baráti hangnemben megnyilvánuló bizalom és szakmai hozzáértés méltányolása hozza egy-egy műhelybe a távolabbi vevőket. Ez a fajta szakmai bizalom azon a munkavégzésen alapszik, amelynek „hitvallása” mindegyik meglátogatott műhelyben eltérő: van, aki a felső kategóriás korongokra esküszik és van, akinél jó felépítésű gép a legfontosabb a korong típusával szemben. Itt figyelhetjük meg Bausinger további észrevételét, akár a gép, akár a korong vonatkozásában: „A globalizáció folyamata által és során a dolgok és jelentések módosulnak. Ez még a technikai folyamatokra is igaz. Egy Skandináviában üzembe helyezett gép [...] különbözik attól a géptől, amitÁzsiában vagy Latin-Amerikában helyezneküzembe; nem anyagi összetételében, hanem jelentés és társadalmi státus tekintetében.” (Bausinger 2002, 103) A munkaeszköz ennek mentén válik a kisiparos önreprezentációjának részévé. Ez utóbbi a műhely bejáratánál elkezdődik, a szolgáltatások 11.kép: J. Gy. köszörűgépe, háttérben a Szegedi Ruhagyár plakátjával. 2014, a szerző felvétele. felsorolásánál és a táblák elhelyezésénél, valamint GY. J-nél megfigyelhető időbeli folytonosság érzékeltetésénél (az 1983-as évszám és a régi cégtábla, valamint a hajdani köszörűs, mint „előd” ábrázolása). Folytatódik az üzletekbe lépve a személyes emlékek, kabalák látványával a falon és a saját készítésű művekkel (például R. B. festménye). Megfigyelésem szerint a „hírük” terjedése tekintetében büszkeségre ad okot az informális utakon terjedő népszerűség. A három kisiparos közül ketten rendelkeztek szórólappal, J. G. pedig internetes cégjegyzékben is szerepel, de ennél nagyobb reklámot jelenleg nem terveznek. A rivalizálás, a saját gépre, vevőkörre való büszkeség és a szinte kizárólagos szakmai legitimáció igénye jellemzi napjaink itt bemutatott kisiparosait. A fenti megállapítások tesztelésére és a kortárs adatok bővítésére további kisiparos tevékenységek vizsgálatát tartom feladatnak a jövőben. 243
