A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Sóskúti Kornél - Sz. Wilhelm Gábor: Felgyő-kettőshalmi-dűlőben (20/77, Nr. 85. lelőhely] feltárt szarmata településrészlet római eredetű leletanyaga
Sóskúti - Sz. Wilhelm Felgyő-Kettőshalmi-dűlőben feltárt szarmata településrészlet római eredetű leletanyaga importhoz hasonló - általános előfordulása a korabeli településeken (sóskuti-sz. Wilhelm 2004, 104-105). A Barbaricum területéről ismert amphorák döntő többsége a felgyői telepen is megtalálható Zeeszt 90-es formához sorolható. Fontos kérdés, hogy az alföldi szarmatáknál előforduló darabok, melyik időszakban, illetve milyen útvonalon kerültek a településekre. Az amphorák a legkorábbi településeken is megtalálhatóak (iSTVANOVITS-LŐRINCZY-PINTYE 2005), de jelen vannak a későbbi, markomann háborúk utáni települések anyagaiban is (vaday 1996). Időrendi besorolásuknál az eddig ismert adatok alapján a 2. század közepétől a 3. század végéig tartó időszak jelölhető meg. Főként a terra sigillatával kísért leletegyüttesekben fordulnak elő, amelyek időrendje egybevág a Pontus-vidéken dolgozó, amphora gyártó műhelyek virágkorával. A kereskedelemben az exportra szánt bornak vagy olajnak volt jelentősége, nem pedig a régészeti leletanyagban előforduló, szállításukra szolgáló edényeknek. Ez egy fontos különbség a tárgytípus és az összes többi római eredetű kerámia között, mivel azok az esetek túlnyomó többségében közvetlenül voltak a kereskedelmi termékek, az amphora esetében az árucsere alapját a szállított termék szolgáltatta. A lelettípus vizsgálata során felmerülő másik fontos kérdéskör, hogy a szállított termék, milyen útvonalon jutott el a felhasználási helyéig. Az edényekben szállított olajat vagy bort készítési helyéről minden bizonnyal a Dunán felhajózva juttathatták el a tartományok városaiba és valószínűleg a barbárok lakta területekre egyaránt.10 Az amphoratípus - mint fent említettük - Pannóniába is eljutott (kelemen 1993 50; hárshegyi 2004, 116- 117), de nem egyértelmű a provincia közvetítő szerepe a szarmaták felé. Míg az Alföldön szinte kizárólagosan csak ez az edényforma jellemző, 10 A Duna alsó folyásánál az egyik leg nyugatibb lelőhely Singidunum, amely közel fekszik a Tisza torkolatához. addig Pannonia területén a töredékét képezi az amphoraleleteknek. A korábbi kutatás felvetése szerint - az addig előkerült kis számú lelet alapján - a tárgytípus előfordulása római jelenléttel magyarázható, a tárgyak (mint üres szállítóedények) csak másodlagos felhasználásra kerültek a szarmata lelőhelyekre (vaday 2003, 13). Ennek ellentmondani látszik a folyamatos gyűjtőmunka során feltérképezett magas lelőhelyszám (SÓSKUTI-SZ. WILHELM 2004, 110; 7. kép). A 2004-ben megjelent előkészítő tanulmányban összesen 24 lelőhely szerepelt, az azóta eltelt idő során számuk több mint 150 fölé emelkedett. Ennek alapján elmondható, hogy gyakorlatilag szinte mindegyik 2-3. századi szarmata településen megtalálhatóak az amphorák, esetenként kisebb-nagyobb töredékeik a késői leletanyagok mellett is előfordulnak, valószínűleg másodlagosan beágyazódott helyzetben. Az amphorák anyagminősége kellőképpen megfelelőnek bizonyult ahhoz, hogy az összetört darabok töredékeit másodlagosan felhasználják. Több esetben tapasztalható, hogy a darabok törésfelületét - a terra sigillatákhoz és a festett edényekhez hasonlóan - másodlagosan lecsiszolták, tehát eszközként használták fel. Egy esetben az egyik oldaltöredéket kerekre formálták, középen átfúrták és orsókarikát készítettek belőle. Mázas kerámia A Felgyő-Kettőshalmi-dűlőben feltárt lelőhelyen összesen hét római mázas edénytöredék került elő (15. kép 1-4). Ezek mindegyike másmás objektum betöltésében volt. A darabok közül négy töredék dörzstálhoz tartozó peremrész volt (15. kép 1). Anyaguk erősen porózus, a kis töredékeken a bevonat csak helyenként látszik. A mázas leletanyag körét tovább tarkítja egy korsófül (15. kép 4) és egy korsó aljtöredéke (15. kép 3). A kettő összetartozása bizonytalan, lehet, hogy külön edény részei voltak. Mázuk és technikai kivitelük alapján 73
