A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Sóskúti Kornél - Sz. Wilhelm Gábor: Felgyő-kettőshalmi-dűlőben (20/77, Nr. 85. lelőhely] feltárt szarmata településrészlet római eredetű leletanyaga
Sóskúti - Sz. Wilhelm Felgyő-Kettőshalmi-dűlőben feltárt szarmata településrészlet római eredetű leletanyaga szerint Daciában a kevésbé népszerű formák közé tartozik (popilian 1976]. A Felgyőn előkerült leletek között két töredék az ún. galléros díszű tálakhoz tartozik. A forma ritkább típus a Barbaricumban, de Pannóniában és Felső Moesiában (nikoliC- dordeviC 2000, 62-63] is megtaláljuk. Megjelenése a 2. század második felétől figyelhető meg és a 3. századi leletkörülmények között is fellelhetőek példányai. Egy vörös festésű, tégla színű tálon rátett dísz látható. A darab sajnos igen töredékes, de minden bizonnyal a barbotindíszes meredek falú tálak típusához sorolható. Az edényfajta nem túl gyakori Pannóniában sem, és meglepő módon az eddig ismert és közölt darabok egy jelentős része a Barbaricum területén került elő.8 Az edénytípus feltételezett gyártási helye Aquincum környékére lokalizálható, használata a 2-3. századra tehető (korom 2005, 76], A festett edények másik nagy csoportját a különböző egy- és kétfülű folyadéktároló edények alkotják (9. kép 2-9; 14. kép 1], Az edénytöredékek tipológiai besorolása kevés azonosításra alkalmas jegy alapján lehetséges. Ilyenek a korsófülek, fülcsonkos perem vagy oldaltöredékek. Az egyszerű, egy oldalán festett kerámiadarabok más kategóriához sorolható edényekhez is tartozhattak, így ezek meghatározása bizonytalan. A felgyői lelőhelyen talált korsótöredékek anyaga téglaszín és sárga különböző árnyalatai között váltakozik, a bevonat a narancssárgától a vörösig terjedő skálán mozog. A festés jellemzően az edények külső oldalán található, sokszor csak a váll és az alj közötti nagyobb sávot fedi, néhány darabnál a perem belső felületét is vörös bevonattal látták el. A leletanyagban előforduló korsótöredékeknél több esetben megfigyelhető, hogy az edények talpa és a test alsó harmada festés nélkül maradt. A pontosabb formai besorolásra alkalmatlan töredékek között találhatóak olyan darabok, amelyek szintén korsóhoz tartoztak, 8 Megemlítendő, hogy Daciában jóval változatosabb a barbotin díszítésű edények csoportja (Popilian 1976). ilyen például az egyik jellegzetes sávos festésű példány. Az előkerült korsóperemek általában vízszintes kiképzésűek, azoknak síkját gyakran egy-két horonnyal tagolták (9. kép 1-2], Előfordul mind az egy-, mind pedig a kétfülű edénytípus is a festett korsók között (9. kép 9], Az értékelhető daraboknál a fül indítása általában közvetlenül a peremből, vagy kissé alatta kezdődött (9. kép 8-9], Az előkerült fülek különlegesebb jegyekkel nem rendelkeznek, mindegyike a korszakban általános szalagfül, némelyik - szokványos módon - hornyolással, bordával tagolt (9. kép 5-9]. A felgyői szarmata település római eredetű festett kerámialeletei közül a harmadik csoportba a fentebb említett két nagyobb kategóriához nem sorolható, sok esetben jellegtelen darabok tartoznak. Ezek közül a legtöbb formailag nem azonosítható, kisméretű oldaltöredék, melyeknél a felület kopottsága miatt gyakran a festés is nehezen volt észlelhető. Ezek közül az egyik darab minden bizonnyal egy kisméretű gömbtestű edény pereme és oldala volt (6. kép 7]. A festett edényeken két fő díszítőmotívum található meg. A legáltalánosabb az edény oldalának hornyolt tagolása (pl.: 5. kép 5a, 6a; 7. kép 1; 9. kép 3-4], Ez mindegyik csoportnál megfigyelhető. A felgyői település római leletanyagában 26 edénynél volt megtalálható, előfordulása gyakran páros, de feltűnik hármas tagolásban is. Sok esetben csak kiegészítő funkciója van, az egyéb, kiemelkedőbb motívumokat kereteli. Ez az alapvető díszítési mód a helyi szarmata fazekasoknak is kedvelt fogása. A másik fő motívum a fogaskarcolt (Rädchenverzirung] díszítés, ami jellegzetes római fazekasjegy. A pannoniai kerámiák rád- lis díszítése a korai terra sigillatákra vezethető vissza, és mind a tálak belső, mind pedig a külső oldalán megjelenik (maróti 1991], A díszítőelem a település anyagából 21 edényen figyelhető meg, a formailag értelmezhető darabok kivétel nélkül a Drag. 37-es típusú tálakhoz sorolhatóak (pl.: 5. kép 3, 5a, 6a; 6. kép 2; 8. kép 2-4, 6-9], Elhelyezésükre jellemző, hogy az 70
