A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
MÚZEUMPEDAGÓGIA - Krassói Anikó — Medgyesi Konstantin: Mi van a fejekben? Múzeum, imázs és az Y generáció. A „Múzeumba-járás” című kurzus hallgatóinak múzeumképe
Kovács-Krassói Anikó - Medgyesi Konstantin Mi van a fejekben? Múzeum, imázs és az Y-generáció I. 11. kép: Egy szülésbe belehalt váci asszony és csecsemőjének múmiája, Szeged, 2013. Hegedűs Anita felvétele a ténytől, hogy halott emberek között járkálok. Az első pár percben semmi probléma nélkül hallgattam a tárlatvezetést, miközben az első térben fekvő nőt nézegettem, majd egy ponton egyszer csak rosszul lettem, és rá sem bírtam nézni a többi múmiára. Ciki, vagy nem ciki, de óriási erőfeszítéseket kellett tennem, hogy végig tudjak menni a kiállításon a csoporttal. Borzalmas élmény volt." (KR) „Megfagyott a lélegzetünk is bent. Számomra kissé sokkoló volt, hiszen ilyen közel még nem kerültem mumifikálódott testekhez. Láthattunk a betegségek különböző formáit - a TBC-s betegek testét, felnyitott koponyát, vagy azt az apácát, kinek kivájták a szívét... Nagyon meghökkentő, szívszorító történetek ezek, melyet az ember soha nem felejt." (BB) „A Fekete házban találkoztam éltem eddigi leglélegzetelállítóbb kiállításával: A váci múmiák titkaival. Maga a tény, hogy egykoron élt emberek földi maradványait nézegetjük - a groteszk - érdekes - és tanulságos maradandó képét hozta létre bennem. Egyszerűen hihetetlen élmény volt számomra és az élet értékességére figyelmeztetett." (MGA) „Először nem tudtam, hogy odanézzek vagy inkább ne. Aztán csak megnéztem mindent, ha már elmentem. Hatott rám, a múmiákról is több embernek meséltem utána. Azt hiszem, ez jelenti azt, hogy szájhagyomány útján terjed." (EE) „Amikor megtudtuk, hogy erre a kiállításra fogunk menni, szerintem még senki nem számított arra, hogy ez fog ránk várni. Először nem is oda mentünk, azt hallottuk, kell egy kis ráké- szülés a kiállításra. Mi gondoltuk magunkban »minek, hisz a filmekben láttunk már ilyet!« így visszagondolva jó volt, hogy volt úgymond felkészülés... Nem azért, mert félelmetes volt vagy, mert nem látványos. Ennek az ellenkezője. Olyan látvány világa volt, hogy szóhoz sem tudtam jutni. Maga az, hogy emberek feküdtek ott, akik régen élő emberek voltak, és hogy ilyen formában megmaradtak az utókornak. Szenzációs! Egy kicsit rossz érzésem is volt, hiszen ránézésre nem volt túl szép látvány. Az anya a gyermekével, az apáca, a lékelt fejű ember vagy épp a 565
