A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
MÚZEUMPEDAGÓGIA - Krassói Anikó — Medgyesi Konstantin: Mi van a fejekben? Múzeum, imázs és az Y generáció. A „Múzeumba-járás” című kurzus hallgatóinak múzeumképe
Kovács-Krassói Anikó - Medgyesi Konstantin Mi van a fejekben? Múzeum, imázs és az Y-generáció I. 4. kép: Befutott a Titanic Szegedre. A kiállítás hajómakettje, előtérben a mentőmellény, 2013. Hegedűs Anita felvétele izgalmas dologra gondol, de maga sem tudja, hogy ezt az elvárást hogyan tudná egy kiállítás valóra váltani. A hajóorr megépítését és a belépőkártyát nagyon jó ötleteknek találom, a tárlatvezetés is nagyon érdekes volt, de sajnos utána már nem éreztem azt a késztetést, hogy most átolvassam azt a sok érdekes dolgot, ami a falon van..." (KR) „Személyes kedvencem a Titanic-Kárpátia kiállítás volt. Magát a filmet azt hiszem 12 éves koromban láttam, és rögtön megfogott ez a hihetetlen történelmi esemény. A Pesten megrendezett nagy Titanic kiállításra is menni szerettem volna, de az sajnos nem jött össze, így nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy részt tudunk venni ezen a tárlatvezetésen is. A kiállításnak a Vármúzeum adott helyet, ami tökéletesen volt berendezve. Ahogy beléptünk az ajtón, azonnal a Titanic orra állt velünk szemben. Előtte a teljes makettje, és a fő látványosság; egy eredeti mentőmellény. Az alap történet a film miatt mindenkinek ismerős volt, de tudtunk meg újabb dolgokat is a szerencsétlenséggel kapcsolatban. A kiállításon nagyon ötletes volt, hogy a hajó fedélzetét úgy építették meg a kiállítás szervezők, hogy fel tudtunk rá mi is menni, és a filmből ismert legromantikusabb jelenetet el tudtuk játszani a hajóorron." (RR) „A Vármúzeum adottságai jól passzoltak a mondanivalóhoz, hangulathoz. A lejátszott hangok remek aláfestést adtak és atmoszférát teremtettek a teremben. Egyszerű volt ez a kiállítás, de egyszerűségében rejlett nagyszerűsége." (MT) „Na, ez egy olyan volt, ami vegyes érzésekkel töltött el (legalább is az elején). Hallottam, hogy jönni fog Szegedre, örültem. Aztán kiderült, hogy egy darab eredeti tárgy lesz látható. Elszomorodtam... Aztán eljött a nap, hogy oda is elmenjünk, nem nagy kedvem volt hozzá. Elsősorban a terem jól kialakított volt, adott egy alaphangulatot hozzá. Aztán olyan dolgokat meséltek, amiket egyébként a filmből nem tudhattunk meg, így lekötötte a figyelmünket. A magyar vonatkozás is benne volt, és az interaktív játék is. A mentő- mellény (amire egyébként kíváncsi voltam) már csak ráadás. Talán a legnagyobb csalódásom, jó értelemben. Még napokkal később is meséltem a Titanic érdekességeit az ismerőseimnek. Szóval amit ebből megtanultam, hogy nem csak úgy lehet jó kiállítást csinálni, hogy műkincsekkel pakoljuk tele, sőt...” (EE) „Filmben is az egyik kedvencem, de így, hogy jártunk a kiállításon, közelebbről megtapasztalhattam, hogy milyen is volt az a környezet, légkör a hajón abban az időben. Nem hallottam még a magyar orvosról sem, aki ott tevékenykedett. Élvezetes volt. Különösen tetszett a hajóorr modell és a kürt, valamint a sirályok 559
