A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szeverényi Vajk - Priskin Anna - Czukor Péter: Csanádpalota-Juhász T. tanya késő bronzkori erődített település feltárása - előzetes jelentés a 2011-2013. évi ásatások eredményeiről
Szeverényi - Priskin - Czukor Csanádpalota - Juhász T. tanya késő bronzkori erődített település feltárása tíz, a kerámia felületének kialakításához használt simítókavics, illetve 118 darab kőeszköz nyersanyag látott napvilágot. A további munkáink során a kőeszközök funkciójának elemzése a kézműves tevékenységekhez, míg az őrlőköveké az élelemtermelés rekonstruálásához jelent kiindulási alapot. Az elsődleges feldolgozást követően megkezdődött az őrlőköveket és botanikai maradványokat tartalmazó objektumok elemzése is. További fontos információkkal szolgálhat az őrlőkövek felszínén található szerves maradványok vizsgálata: ez megválaszolhatja a kérdést, miszerint az élelemtermelés folyamatában vettek-e részt az előkerült darabok, vagy esetleg mást őröltek, porítottak rajta (kerámiák soványító anyaga, festék). Néhány darabon szabad szemmel jól láthatóan grafit (451. és 439. objektumok), illetve vörös festék nyoma (153. és 586. objektumok) található. A grafitot a kerámiakészítéshez, apróra porítva használták fel, amelyet alátámasztanak a gödrökből előkerült kerámiatöredékek is. Ezek az őrlőkövek a fent már említett komplex betöltésű gödrökből kerültek elő. Archeozoológiai és archeobotanikai elemzések A lelőhely késő bronzkori objektumaiban talált archeozoológiai és archeobotanikai maradványok elemzése megtörtént.2 Az anyagot az elemzésekhez az ásatás során összegyűjtött leleteken kívül a szisztematikus földmintagyűjtés biztosította: minden egyes objektumból kb. 10 liter földmintát vettünk. Amennyiben valamilyen szempont miatt az adott objektum vagy egy részlete különösen fontosnak, ígéretesnek tűnt, úgy ezt további mintákkal egészítettük ki. Tóth Anikó elemzése alapján a gazdasági haszonállat-maradványok eloszlása a 2 Itt szeretnénk köszönetét mondani Tóth Anikónak és Torma Andreának az elvégzett munkájukért. Az archeobotanikai és archeozoológiai elemzések előzetes értékelése - kiegészítve az élelmiszertermelésben használt kőeszközök vizsgálatával - megjelenés előtt áll: Szeverényi et al. in press következő: a legnagyobb számban előforduló szarvasmarha (37%) és juh/kecske (24%) leleteket a sertés (17%), majd a ló (16%) csontok követik. A kutya maradványok száma (6%) elmarad az előzőkétől. A minimum becsült egyedszámot vizsgálva ez a sorrend megváltozik: szarvasmarha, ló, sertés, juh/kecske, kutya sorrendet állíthatunk fel. Maturus, adultus, subadultus és juvenilis példányok egyaránt megtalálhatók, ami alapján mind az elsődleges (hús, csont, bőr), mind a másodlagos (tej, gyapjú, igavonó erő) felhasználás feltételezhető. A lovak esetében a csontokon húsfogyasztásra, nyúzásra utaló vágásnyomok nem figyelhetők meg, azonban a teljes vázak hiányoznak, és az egyes objektumokból dominánsan előforduló jobb húshasznú csontok alapján feltételezhető a lóhús fogyasztása. A vadászott egyedek részét képező csontok 94%-a gímszarvasokhoz tartozott, mely kiegészült kisszámú őz maradvánnyal. A nyúl csontok száma szintén alacsony, de jelenlétük vadászatukra és fogyasztásukra utal. Az előzetes elemzés alapján az állatcsontok aránya nagyjából megegyezik a bronzkori állattenyésztésről ismertekkel, talán a lótenyésztés fontosságát és a lovak fogyasztását érdemes kiemelni (Tóth 2013; Szeverényi et al. in press). Torma Andrea archeobotanikai elemzésének eredményei már nagyobb eltérést mutatnak az eddig ismertektől. Legnagyobb meny- nyiségben termesztett növények kerültek elő: gabonák és hüvelyesek. Az előbbiek közül a leggyakoribb a köles és az árpa, ami megegyezik a korszakban megfigyelt nemzetközi tendenciákkal (Harding 1989). Ezeket a kenyérbúza, a törpebúza, a tőnké, az alakor és a rozs követik. A hüvelyeseket a lencse és a borsó képviseli. Az olaj növények közül a fekete mustár maradványa látott napvilágot az egyik gödörben. A botanikai anyag meglepetése, hogy a kenyérbúza ('Triticum aestivum) mennyisége kiugró értéket mutat: bár csak kilenc mintában került elő, de az egyik objektumban (474. gödör) 745 darabszámmal szerepel (Szeverényi et al. in press). A korszakból datálható, elemzett botanikai anyaggal rendelkező lelőhelyektől ez az arány erősen eltér (pl. Gór: Gyulai - Torma 1996), és 53
