A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Mód László: A szegedi bor megmérettetései. Borversenyek, szőlészeti-borászati bemutatók egy alföldi városban (1875-1938)
Mód László A szegedi bor megmérettetései eldalolgattak, de mely nóta Szatymazon azóta nem igen népszerű. És volt az a jeles borbíró nóta, ez: Kóstolja kend sógor, Ez a jó bor... Ez aztán a jó bor, Kostolja csak sógor, Ájde jó bor... E nóta eldalolása után pedig rendszerint ez volt súgva mondott refrén...- De hisz tudja kendtök is sógor, hogy ez a bor, az én borom. Ily pikáns hírek keltek szárnyra a szatymazi buczkák között. A lombja vesztett öreg diófákon, meg azokon a hosszú jegenyéken csörög a szarka. Bizonyosan valami szelet érez az a kapzsi madár."83 A borokat nemcsak a szakmai bíráló bizottságnak, hanem a kiállítást felkereső érdeklődőknek, látogatóknak is alkalma nyílt időnként megkóstolni, ahogyan arról a Tanyai Újság 1933 augusztusában beszámolt: „Ez a borkóstolás abból áll, hogy a bíráló bizottság által díjazott borokból bárki vásárolhat 10 fillérért egy kis pohárkával. [...] Itt említjük még meg a kiállítás vezetőségének azt az ötletes tevékenységét, amellyel a szegedvidéki borokat más vidékek fogyasztóival megkedveltetni kívánja. A kiállítás egész tartama alatt állandó borkóstolás lesz cigány- és katonazene mellett. A kóstolni kívánt bort magyarruhás urilányok szolgálják ki és minden pohár bor mellé az is mellékelve lesz, hogy ki bora az, mely évből való, milyen fajtájú, mennyi belőle az eladandó készlet és mi az ára. Ha már most figyelembe vesszük a nagy idegen- forgalmat, amelyre a kiállítás joggal számíthat, könnyen megállapítható, hogy milyen értékes propagandát fejt ki a kiállítás vezetősége ezzel a borkóstolással."84 83 Szegedi Napló 1899. január 22., 8. 84 Tanyai Újság 1933. augusztus 27., 7. A kiállítások résztvevői, díjazottai A szegedi sajtóban napvilágot látott tudósítások rendszeresen beszámoltak a díjazott bortermelőkről, akiket más források felhasználásával néhány esetben sikerült beazonosítani, szőlészeti-borászati tevékenységüket rekonstruálni. Az első évtizedekben úgy tűnik, hogy a kiállítások elsősorban a helyi, azaz a szegedi szőlősgazdák számára voltak nyitottak, akik saját szőlőültetvényeikről származó borral vehettek részt a megmérettetésben. Az 1890- es évek közepén a Szegedi Gazdasági Egyesület már Csongrád illetve a szomszédos vármegyék bortermelőinek is lehetőséget biztosított a részvételre. A Szegedi Gazdasági Egyesület bor- és szeszkiállításain kezdetben a városban élő szőlőbirtokosok képviseltették magukat, a tanyai gazdák azonban távol maradtak: „Csak sajnálni lehet, hogy a kiállítástól a tanyai gazdaközönség ebben az évben is következetesen távol tartotta magát. A tanyáról egyetlen kiállító sem jelentkezett. Pedig a kiállítást leginkább annak az osztálynak rendezi az egyesület, a mely nincs abban a helyzetben, hogy más utón elsajátíthatná a bortermeléshez nélkülözhetetlen ismereteket, csak gyakorlati utón. Az egyesület ez évben is, mint mindig, a legszélesebb körben tudomására hozta a tanyai gazdaközönségnek a kiállítást s igyekezett az érdeklődésüket többféleképpen is fölkelteni, de valamint más években, úgy most sem ért célt. Azt a kevés bort, a mely a kiállításon volt, mind a városban lakó bortermelők állították ki.”85 A díjazottak között számos olyan szegedi polgár feltűnik, akik meghatározó szerepet töltöttek be a szőlő- és borgazdálkodás fejlesztésében. Magától értetődik az, hogy nemcsak új szőlőfajtákkal kísérleteztek, hanem az általuk alkalmazott korszerű szőlőtermesztési, szőlő feldolgozási, borkészítési és borkezelési eljárások az átlagosnál jobb minőséget eredményeztek. 85 Szegedi Híradó 1887. március 29., 3. 500
